9. Halloween bulira fel!

Rias’s pow

A hétvége nagyon jól telt. A Miyakoéknál töltött szombat este után haza varázsoltuk magunkat. Cast még egy kicsit maradt és utána hazament. Szegény Démon már éhen pusztulhatott… Gyorsan elpakoltam minden nyomát annak, hogy Cast itt volt, mire a húgom hazaért. Gyorsan főztem valami ebédet Ebéd közben animét néztem. Utána tanultam egy kicsit.

A hétfő reggel borzalmas volt… Alig bírtam felkelni az ágyikómból. Elfeküdtem a nyakam és nagyon fájt, a végtagjaim teljesen elgémberedtek. A fejem iszonyatosan hasogatott és egy kicsit a torkom is fájt. Elvánszorogtam a fürdőszobába és megnéztem az arcomat.

- ÚR SÁTÁN! OLYAN AZ ARCOM, MINT EGY HULLÁÉ! – kiáltottam el magam a tükör elé érve. A szemeim alatt hatalmas bőröndök voltak, a pupilláim összeszűkültek. Nagyon para volt. A hajam szinte minden szála különböző irányba állt. Álmosan csillogtak a szemeim. Ha most Cast látna, jól kiröhögne. Már fájna a hasa a nevetéstől. Erre a gondolatomra én is elnevettem magam. Gyorsan rendbe szedtem magam. Megmostam az arcom, megfésülködtem és újra összekötöttem a hajam. Felöltöztem a szokásos rövidnadrág és rövid ujjú póló összeállításomba. Egy fekete Slipknot logós pólót vettem fel. Mellé egy fekete rövidnadrágot és indulásom előtt egy bakancsot, mert az szerintem tök jól néz ki. Reggelire ettem egy kis tálka müzlit tejjel és a táskámat a vállamra dobva elindultam a suli felé. A húgomnak mindig sokkal tovább tart a készülődés, ezért szinte sose megyünk el otthonról együtt. De út közben mindig utolér. Amíg nem ért utol zenét hallgattam és a gondolataimba mélyedve néztem a járdát magam előtt. Nemsokára betöltöm a tizenhatot. Megint öregebb leszek egy évvel. A szokásos családi összejöveteleket nagyon szeretem, de akkor úgy éreztem, hogy a suliban tartott bulira szívesebben elmentem volna. De a családi banzájon találkozhatnék Rias új ”szolgáival. Már nagyon meg szeretném őket ismerni. Annyira nehéz dönteni a két dolog között. Haverokkal bulizni egyet vagy a családdal baromkodni egyet…

A suliba már együtt mentünk be a hugival. Ő elment a terme felé és én is elindultam a sajátom felé. A hajamat és mindent rendbe szedtem, csak az arcom maradt olyan, mint egy zombié. Ahogy beléptem a terembe egy nagy szivárványzuhatag omlott a nyakamba.
- Szevasz törpe! – mondta vigyorogva Miyako.
- Szia Miyo! – mondtam bágyadt mosollyal az arcomon.
- Most meg már zombi is vagy? Hol harapott meg egy kis Z?! Kinyírom azt a nyomorultat megint! – mondta poénkodva.
- Nem tudok aludni mostanában rendesen… - a mondtat végén ránéztem a bukottkára. – Nem! Nem Cast miatt! – vágtam rá gyorsan, mert Miyo már perverz vigyorral nézett rám.
- Mi nem miattam van? – hallottam egy komás hangot a hátam mögül. Castiel állt ott ugyan olyan zombi fejjel, mint én.
- Ugyan olyan a fejetek! – mondta vigyorogva Miyo.
- Nem Miyo! Ne is gondolj ilyesmire! – mondtam és fenyegetően néztem rá.
- Jól van! Jól van! – mondta és védekezően felemelte a kezét.
- Miről van szó? – kérdezte Cast értetlenül.
- Az hogy szerintem ti…
- Semmi különösről! – mondtam és befogtam Miyako száját. Vöröske értetlenül nézett ránk, majd megvonta a vállát és a helyére vánszorgott.

A matek tanár nem volt így Mr.Faraize jött be és OFŐ-t tartottunk. Arról volt szó, hogy a mi osztályunk felelős a Halloween buliért. A feladatokat kiosztották csapatonként. A mi csapatunk Castból, Kentinből, Kellyből, Miyoból, Alexyből és Lysanderből meg persze belőlem állt. Mi voltunk a kaja és pia csapat. Fedőnevűnk Jack és Jim volt. ( Jack Daniel’S és Jim Bean) Abból állt a feladatunk, hogy el kellett mennünk a TESCO-ba az előre megrendelt cuccokért. A mi csapatunk nagy fizikai erővel vagy varázserővel rendelkező egyénekből állt. A dekor csapatba a jó stílusérzékű és kreatív emberkék kerültek. Mint például Rosa, Yuko, Asia, Amber(??????) és az ölebei. Asia, Melody és Nat, mint az osztály DÖK tagjai voltak a felelősek a névsorért. A plakátokat Viola és én csináltuk. A zene pedig Cast, Nat és Lys meg Iris. Iris jelentkezett a színpad összeszereléséhez. Kentinnel, Castiellel és Arminnal együtt szerelték össze a színpadot.

A plakátokat órák után kezdtük el csinálni Violával. Gyorsan hazamentem a cuccaimért (rajzcerka, pasztel kréta, tus és hasonlók. Meg a rajztáblám) és utána siettem vissza Violához. Az ”A” termet lefoglaltuk a ”közérdekeit szolgáló” feladatunkhoz. Szegény Viola alig mert megszólalni. Nagyon zavarban volt. De a végére megnyílt egy kicsit és már mosolygott is. A plakát szerintem nagyon király lett, de úgy három órán keresztül szenvedtünk vele. De a végeredmény egyszerűen… Pazar lett! Nagyon király lett. Jó csapatot alkotunk Violával. A rajzolás és a művészetek terén hasonlóan gondolkodik és hasonlóak a céljai, mint nekem.

A többi nap az izgalmas munkáról szólt. Néha beálltunk segíteni a tök faragásban vagy a nagyobb díszek megcsinálásában. Az ilyen vagdosós színezős feladatoknál jól jött az én rengeteg kezem. Nagyon csinatosak lettek a tököcskék. Amit Violával csináltunk közösen az lett szerintem a legjobb. A többiek nagyon meglepődtek, hogy a készülődések alatt mennyire összenőttünk Violával. Nagyon jól összedolgoztunk és szinte mindenben ugyan azon a véleményen voltunk. Nem kellett vele veszekedni vagy megvitatni, hogy melyik lehetőség legyen, hanem látszott rajta, hogy tényleg mindenben egyet ért velem. Az ötletei nagyon jók voltak és nagyon tehetséges és kreatív. Már lebeszéltem vele, hogy egyszer elmegyünk együtt bevásárolni a művész ellátóba és eljön hozzánk megnézni a műveimet.

Eljött péntek is lassan és el kellett mennie a Jack és Jim csapatnak a kaja ellátmányért. Néhány embert bezavartunk a tornaterembe, hogy termék lepakolásra készen várjon a helyszínen. Mindent simán elintéztünk és minden rendben megjött. Amíg azt vártuk, hogy előhozzák a raktárból a dolgokat a piákat nézegettük. Vettünk vodkát, wiskyt, sört, szakét és minden féle mást az előrendelt cuccok mellé. Amikor kifizettük a dolgokat (még jó, hogy többet adtak, mint amennyibe az előrendeltek kerültek) elkezdtünk pakolni. Cast, Miyo, Lys és én nyitottunk fejenként egy-egy mágikuskört a tornaterembe és azon át pakoltuk rakat szám a kajákat és üdítőket. először az alkoholos piákat, hogy elbarikádozhassák a többi üdítővel. Amikor végeztünk ezzel egyből haza mentünk, mert azt mondta az ofő, ha végeztünk mennyünk haza nyugodt szívvel. Leadtuk a pénzt ami maradt és hazamentünk. Ahogy battyogtam hazafelé megcsörrent e mobilom. Papa hívott engem.
- Szia!
- Szia Rias! Boldog Szülinapot kincsem!
- Köszi papi!
- Azt hallottam, hogy a sulidban lesz egy buli ma este.
- Igen lesz… Miért?
- Arra gondoltam, hogy holnap tartjuk a szülinapotokat, hogy elmehess a buliba. A többieknek már szóltam.
- De jóóó! Köszönöm papi! Most legszívesebben a nyakadba ugranék! – mondtam szinte ugrálva.
- Ugyan nincs mit! Ez az egyik ajándékod! – mondta nevetve. –Na, akkor holnap találkozunk! Érezd jól magad!
- Köszi! Puszilok mindenkit! Szia!

Szinte ugrálva mentem hazáig. Majd szétvetett az öröm. Gyorsan megebédeltem, amikor hazaértem (hiszen már dél volt) és utána felmentem a szobába. Olvastam egy kicsit majd felhívtam Miyot, hogy ő mi a franc lesz. Kijelentette, hogy minek öltözzön be, ha már így is ijesztő, ahogy van. Mondjuk jogos! Én csak egy kicsit feldobom a kinézetem. Egy fehér trikó és mellé egy türkizkék rövidnadrág. Egy kis művér mindegyikre. A kezemre és a lábamra is vér és megoldottam, hogy a hajam pink legyen a szemem meg piros. (mármint mind a kettő) Így úgy festettem, mint Lucy, amikor több ezer embert lemészárolt. Hát igen… Ez azért szerintem elég para…

Azt elfelejtettem említeni, hogy csütörtökön megcsináltuk a halloweeni muffinokat Violával. A suli adott pénzt az alapanyagokra. Nálunk sütöttük meg és díszítettük őket. Lett csokis, pudingos közepű, vaníliás, kókuszos, gyümidarabkás és még más félék is. A dekoráció mindegyiken más. Marcipánból és modellező csokiból csináltuk a díszeket.

Egy órával a kezdés előtt mentem oda a sulihoz. Persze vettem fel valamit a jelmez fölé. Egy köpenyt vettem fel és úgy mentem a suliba. Az osztály már ott volt. Mindenki ideges volt és ingerülten mászkált. A lányok kétségbeesett arccal mászkáltak fel és alá. Odamentem a fiúkhoz megkérdezni mi történt. Amikor odaértem Castiel éppen káromkodott.
- Sziasztok! Mi történt? – kérdeztem még mindig csuklyával a fejemen.
- Hát… pakoltunk és ráesett a kezemre egy hangfal és a kezem eltört… - mondta Iris.
- Most nincs gitárosunk, mert szegény Iris lesérült. – mondta Lysander nyugodt hangon, de látszott rajta, hogy cseppet sem nyugodt.
- A picsába! Honnan szerzünk gitárost csak úgy a semmiből! – szitkozódott tovább Vereske.
- Én beállhatnék. – ajánlottam fel a többieknek.
- De nem tudod a dalainkat. – mondta Lysander.
- És próba nélkül képtelenség, hogy megtudnád csinálni! – mondta Nataniel.
- Srácok! Van még egy óránk. Nekem annyi bőven elég, hogy megtanuljam a dalokat.
- És legalább tudsz basszuson játszani?! – mondta Cast ingerülten. Én halkan felnevettem ők meg csak értetlenül néztek rám.
- Basszuson?! Persze! Nem lesz túl nagy kihívás! – mondtam vigyorogva.
- Remélem, nem csak fényezed magad! – mondta Nataniel.
- Én olyat nem szoktam csinálni! Nem vagyok Castiel!
- Hé?!

Elkezdtünk próbálni. Nem voltak nehezek a dalok, de nagyon jók voltak. A fiúk nagyon tehetségesek. Lysandernek meg… a hangja egyszerűen elvarázsolt. Ilyen jó hanggal akár még az elfek közé is beolvadhatna. Castiel nagyon jól bánik a gitárral. Nataniel pedig ügyesen ”püföli” a dobokat. Ilyenkor képesek elviselni egymást ezek ketten. Szerintem elégedettek voltak velem. De a köpeny miatt zaklattak, hogy vegyem le. De megmondtam, hogy csak akkor veszem le, ha elkezdődik a buli.

Lassan eljött a várva várt öt óra. Mindenhol jelmezes ”szörnyek” és emberek. A muffinok nagy sikert arattak. A gőzölgő puncsok nagyon jók voltak. Kellyék nagyon jó munkát végeztek velük. A dekoráció nagyon jó lett. Mindenhol mű pókhálók, csontvázak, pókok, amik leereszkednek a plafonról rá valakire. Az ajtók mögül előugró csontvázak és a az ajtók körüli díszek. Nagyon hátborzongató és nagyon… pokoli lett. A lányok gyorsan átöltöztek a jelmezükbe és én is levettem a köpenyt. Elővettem a gonosz nézésemet. Amikor a fiúk visszajöttek a zenekar külön ”öltözőjébe” odaálltam az ajtóhoz, és ahogy beléptek vagy ugrottak hátra három méter mikor megláttak. Szegény Castiel azt hitte, hogy megint bekattantam.

- Ri-Rias? – kérdezte ijedten Cast Lysander háta mögül. Egy ideig még így néztem rájuk majd elröhögtem magam.
- Látnotok kéne a fejeteket! Hahahaha! – mondtam és már a könnyeket törölgettem a szememről.
- Jó poén volt Zöldike… - mondta Castiel a szemét forgatva.

A bulin mindenkit ijesztgettünk Miyoval meg Kellyvel. Kelly odament spontán emberekhez és úgy csinált, mintha meg akarná harapni őket. A szeme vörös volt és az agyarait is kimeresztette. Rengetegen sikítva rohantak el. Miyo haja fekete volt és a szeme vörös. Egy fénylándzsával a kezében odament spontán valakihez és úgy csinált, mintha épp hozzá akarná vágni a lándzsát. Én ugyan azzal a nézéssel mászkáltam végig, mint amivel a fiúkra hoztam a frászt és a vektorjaimmal nyúlkáltam az emberek felé. Master trolle! Mielőtt eljött volna a színpadra lépés ideje még elszívtam egy cigit. Aztán elgyütt a pillanat. Megfogtam a gitáromat és a fiúkkal együtt felmentünk a színpadra. Aztán elkezdtünk játszani.

Mit kaparsz?! Halott vagy, csak a saját sírod ásod.
Jól nézz körül mert ezt a világot utójára látod!
Már tényleg a végét járjuk,de még most is nehéz hinni,
Hogy enni volt!

Ez az utolsó éjszaka és többé nem kel fel a nap.
Mindenki, aki él és mozog most fűbe harap.
Nem hinném, hogy számít, de még van pár perced arra,
Hogy átgondold…

Hogy az élet szép, csak ne lenne vége már.
Ha ez az utolsó kép, hát talán mégse kár.
De boldog voltam régen, most meg szinte holt…
ENNYI VOLT!

Nézz fel az égre, keselyűk köröznek felettünk.
Nem kellett sok, saját magunk ellensége lettünk.
Meg se lepne, ha nekem esnél, amint látod, hogy a testem már nem mozog.

Késő, már a hullák szemét kaparják a varjak.
Sokat láttam, ez mégse kevés ahhoz, hogy beszarjak.
Együtt halunk szépek-csúnyák, jók és rosszak, menők és balfaszok.

Pedig az élet szép, csak ne lenne vége már.
Ha ez az utolsó kép, hát talán mégse kár.
De boldog voltam régen, most meg szinte holt.
ENNYI VOLT!

De ha kialszanak a fények, majd minden halott táncol.
Mi a baj kedvesem? Olyan sápadtnak látszol.
Te is érzed? Az én fogam mintha emberhúsra fájna.
Mennyi hulla, ez a paradicsom, minden élőhalott álma.

Az élet szép, csak ne lenne vége már.
Ha ez az utolsó kép, hát talán mégse kár.
De boldog voltam régen, most meg szinte holt.
ENNYI VOLT

Ez volt a leg zúzósabb szám, amit játszottunk és mindenki imádta. Mindenki bulizott a punk zenére. Csodás látvány volt. Miután lenyomtuk a számokat én egy kicsit kimentem levegőzni. A hajam újra zöld lett, mert már nem bírtam rózsaszínen tartani. Leülte az egyik padra és elszívtam egy cigit. A gondolataimba merültem és bámultak mi a fejemből. A gondolatmenetemet egy lány zavarta meg. Egy hosszú barna hajú, ezüstös kék szemű, kirívó öltözetű lány.
- Bocsi! Tudnál nekem segíteni?- kérdezte tőlem kedves hangon.
- Őőőő… Attól függ mibe? – kérdeztem vissza kedvesen.
- Keresek valakit. Nem tudom ismered e. Castiel Aizawát keresem.
- Azt hizsem legutóbb a torna…
- Zöldike! Nem jössz vissza buliz…ni… - ahogy Castiel meglátta a lányt lefagyott. – De-Deborah… Mit keresel te itt?! – kérdezte lesokkolva Cast.
- Téged kereslek Castiel! Beszélnem kell veled. Van egy ajánlatom.
- Bocs, de most nem érdekel. – mondta Cast és megragadta a csuklómat és magával húzott a tornaterem felé. – Gyere Rias!
- Vöri… Vöri! – szólongattam, de mintha meg se hallotta volna. Hirtelen megálltam és így ő is megállt. – Catiel! – ahogy kimondtam a nevét kicsit összerezzent, de továbbra se nézett rám. – Nézz rám! – lassan hátrafordult. A tekintete olyan fura volt. Mintha nem ő lett volna. Odamentem hozzá és megfogtam az arcát, mire olyan volt, mintha hirtelen felébredt volna. Hirtelen rám kapta a szemét és halványan elpirult. – Ki volt ez a lány?
- Ő… Az exem…Deborah…