5. Vásárlásra fel! A lehetetlen küldetés

Reggel a szokásos módon keltem. Akeno ébresztett a macskával együtt. Felvettem a rövid nadrágom és mellé egy piros pólót elején egy fekete Black Veil Brides felirattal. Reggelire ettem egy kis müzlit. Suliba menet nem sokat beszélgettünk. Amikor beértünk a suliba mind a ketten elindultunk a saját osztályunk felé. Amikor beértem köszönés nélkül leültem a helyemre. Amint leültem az előttem ülők hátrafordultak és kíváncsi szemekkel néztek engem.

- Mit szeretnétek? – kérdeztem egy nagy sóhaj követően.
- Neked is jó reggelt zöld hajúkám! – mondta Roas.
- Ja, jó reggelt! – mondtam nekik.
- Neked is! – mondta mosolyogva Yuko.
- Nagyon el vagy varázsolva ma, vagy tévedek? – nézett rám rosza. Tekintetét szinte bele fúrta az enyémbe.
- Nem tudom miről beszélsz. De beszédem van veletek! – mondtam ördögi vigyorral, mitől az előttem ülő két divat mániás.
- I-Igen? – kérdezték egyszerre ijedten.
- Sose gondoltam volna, hogy ilyet kérek majd valakitől, de el tudnátok jönni velem vásárolni? – ahogy ezt kimondtam barátosnéim szeme elkerekedett. Aztán felfogták mit mondtam és felcsillant a szemük.
- Miért? Csak nem a bál miatt? – kérdezte Yuko ravasz mosollyal.
- D-de igen… - mondtam kissé zavartan.
- Ki hívott el? – ugrott oda mellém hirtelen Alexy és Kelly is.
- Nem mindegy nektek az?! – kérdeztem és összefontam a karom a mellkasom előtt.
- NEM! – kiáltották egyszerre mind a négyen.
- Nyugi legyen, na! – szóltam rájuk. – Majd ha elmegyünk vásárolni, elmondom.
- Akkor én is megyek! – mondta Alexy.
- Én is! – mondták a csajok egyszerre.
- E-elnézést! Ha-hallottam, miről beszéltetek. É-én is mehetek? – kérdezte Asia a tőle megszokott csendes, félénk hangon.
- Persze, gyere nyugodtan! – feleltem mosolyogva.
- Tényleg? Nem baj? – kérdezte mosolyogva.
- Dehogy! – mondta Kelly.
- Akkor mennyünk már ma el! – mondta Roaslia.
- Inkább pénteken mennyünk, vagy szombaton. – mondta Kelly mire én helyeslően bólogattam.
- NE MÁÁ’! – mondta Rosa és Yuko egyszerre és felpattantak a székükről.
- Nem bírok addig várni! Vásárolni akarok! – mondta Yuko.
- Nyugi! Hamar elmegy ez a hét! – mondtam nekik és visszaültettem őket a székükre.
- Mi ez a tömörülés itt Zöldike? – szólalt meg egy hang a hátam mögött.
- Megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni Vöri. – feleltem a padtársamnak, aki éppen akkor huppant le mellém.
- Nem beszéltük meg! Akkor melyik nap? – kérdezte Rosa.
- Péntek órák után szerintem. – tett javaslatot Kelly.
- Támogatom az ötletet! – mondtam.
- É-én is! – mondta Asia.
- Akkor már én is! – mondta Csillámpor hercegnő.
- Akkor jó. De a drágám butikjába megyünk először! – mondta Rosa.
- Ha az neked jó! – hagytam rá barátnőmre a dolgot.

~¤~

És tökéletesen igazunk volt. A hét nagyon hamar elment. Azért nem akartam az osztályban elmondani, mert ha Amber megtudja, hogy a ”pasijával” megyek a bálba, megint nekem támadott volna a folyosón. Én meg nem szeretek pláza cicákat verni. Nem vagyok én állatkínzó. Az meg a másik, hogy nem bánthatom, mert akkor én járok rosszabbul. Amber egy angyal, (MICSODA?!) ezért nem bánthatom.

Na, végre eljött a péntek utolsó óra. Csak hat óránk volt, az utolsó pedig tesi volt. Mindenki besorjázott az öltözőbe. Gyorsan átöltöztünk. Mivel ez a hét legutolsó órája ilyenkor játszunk. Aznap a fiúk kívánságára kosaraztunk. Egy fiút és egy lányt kellet választani. A tanár engem és Castielt választotta csapatkapitánynak. Olyan szemétség engem választani, aki csak 152 centi(szarvakkal együtt 154) egy ilyen égimeszelő mellé. Az én csapatomban volt Alexy, Rosalia, Yuko, Asia, Kelly, Lysander, Armin, Lisa, Amber(sajnos) és Nataniel. A többiek Casttal voltak. Már elhelyezkedtünk a kezdéshez, de előtte a tanár úr elismételte a szabályokat.
- És még valami! – mire mindenki odakapta a fejét. – Szabadon használhatjátok a képességeiteket. – mire mindenki elkezdett ujjongani. – Csak azt kérem, hogy maradjon minden egybe! – mindenki elkezdett vigyorogva bólogatni.

Beálltunk feldobáshoz. A két csapatkapitány állt ott a feldobásnál. Castiellel egymásra vigyorogtunk. Amint megmozdult a tanárbá keze a szemem felvillant, Cast pedig még szélesebben vigyorgott. Aztán a labda felrepült. Már szinte a plafont érte. Én felugrottam érte, Cast pedig felrepült. Én gyorsabb voltam, így én ütöttem bele. A labda Asia kezében landolt. Mindenki elindult felé, szegény lány nagyon megijedt. Aztán, amikor odaértek köré az ellenfél csapatának tagjai, vakító fény villant fel. Asia a képességével átmenetileg megvakította őket, majd átpasszolta a labdát Kellynek. Vörös hajú barátném a vámpír gyorsaságát kihasználva eliramodott a palánk felé, de Miyako útját állta. Én gyorsan odarohantam és Kelly átpasszolta a labdát nekem. Miyo rögtön odakapta a fejét. Amikor meglátott egyik szeme fehérre, a másik vörösre váltott. Gyorsan kikerültem és a palánkhoz siettem. Amikor odaértem felugrottam és egy kis démoni erővel megküldtem a labdát, ami csont nélkül bement.

Így ment az egész meccs. A végén mi nyertünk. Nagy segítség volt a csapatban Kelly és Rosa gyorsasága, Asia fénye, Alexy és Armin padló fagyasztó technikája és Lysander mágiája.
Óra után gyorsan visszaöltöztünk és kint gyülekeztünk a kapu előtt. Amikor mindenki megérkezett, elindultunk a feljebb említett butik felé. Rosa elmesélte, hogy a barátja Leigh és az egyik közeli barátjuk a butik tulaja.

Amikor odaértünk rögtön megrohamoztuk a báli ruhákat. Mindenféle volt ott: hosszú, rövid, csicsás, szolidabb, neon színű, sötét minden. A csajok rögtön találtak, vagy öt olyat, ami tetszett nekik. Én viszont nem. Egyik sem volt az én stílusom. A csajok már rég az öltözőkhöz rohangáltak, amikor én még semmit nem találtam. Alexy nem volt nagy segítség nekem, mert nem olyan az ízlése, mint nekem. De legalább próbálkozott.
- Emberek, megtaláltam a tökéletest! – kiáltott Rosa az egyik öltöző fülkéből. Mind odamentünk megcsodálni a tökéletes ruháját.
- Mind itt vagytok? – kukkantott ki a függöny mögül. Amikor látta, hogy igen, elhúzta a függönyt. Egy világos lila ruha volt rajta, a derekán egy sötétlila szalaggal. Egy rövid szoknya volt, aminek lenge volt az alsó része.
- Na, milyen? – kérdezte és megpördült benne.
- Csodás! Mintha csak rád öntötték volna! – mondta Yuko.
- Tényleg nagyon csinos. – mondtam. Irigyeltem Rosát, hogy ilyen egyszerűen talált magának ruhát.

 Miután megcsodáltuk, Rosa visszaöltözött és segített a többieknek. Nem sokára a csajok közül mindenki megtalálta a ruháját és a hozzá illő cipőt. Yuko egy rózsaszín ruhát választott, a felsőrészén sok kővel, baloldalon ujj nélkül.
Kelly egy hosszú piros ruhába szeretett bele. Nagyon szép minták voltak azon a ruhán.
Asia pedig egy sárga ruhát választott. Hosszú szoknya volt, a derekán egy köves övvel. Az alsó rész tüllből volt.

Már csak nekem nem volt ruhám. A többiek is nekikezdtek a ruhavadászatba az én részemre. Reménytelennek tűnő órák után Alexy fogta magát és elment segítségért. Pár perc után visszatért, az oldalán egy nem várt személlyel. Miyakoval az oldalán sétált vissza hozzánk.
- Miyo, kérlek segíts neki!
- Miért segítsek neki?
- Mert ugyan olyan az ízlésetek és már órák óta keresünk. Az meg a másik, hogy itt dolgozol! – mondta Alexy. Miyako sóhajtott egyet.
- Rendben. Segítek. – Alexy örömében megölelte és egy puszit is nyomott a lány arcára.
- Te vagy a legjobb Miyo! – mondta Alexy miután elengedte Miyot. A lány odafordult hozzám. A szeme már megint fehéren és pirosan izzott.
- Gyere velem! – azzal elindult a sorok között. Nem volt választásom, így hát utána mentem. – Milyen ruhát keresel?
- Hát… Valami sötét színűt. Ne legyen rajta sok kő, de az a legjobb, ha semmi nincs rajta.
- Értem. Pántos vagy a nélküli?
- Az mindegy.
- Oké!..Azt mondja, hogy… - kezdett el kutakodni a ruhák között. - …Mit szólsz ehhez? – mutatott fel egy ruhát. Egy sötétzöld, rövid szoknya volt. Semmi kő nem volt rajta, pántos volt. Hátul fűzős volt. Szinte teljesen olyan volt, mint amilyet én szerettem volna.
- Ez az! Tökéletes! Nagyon tetszik! – mondtam ujjongva.
- Még ne ujjongj! Nekem is tetszik, csak nincs a méretembe. Reménykedj, hogy ez a te méreted legyen! – mondta mosolyogva. A vörös szeme időközben narancssárgára váltott.
- Okés! El is megyek és felpróbálom! – ezzel a mondattal elindultam a próbafülke felé. Aztán eszembe jutott valami és még gyorsan visszafordultam. – Ja, amúgy… - mondtam, mire Miyo felém kapta a fejét. Zavaromba az ujjaimat kezdtem tördelni. – Sajnálom a múltkorit… Tudod, amikor majdnem… - láttam rajta, hogy tudja mire gondolok, ezért nem mondtam végig a mondatot. – Sajnálom, nem voltam önmagam, és ezt szó szerint értsd!
- Nem, én sajnálom. Attól még, hogy démon vagy, nem kellett volna megtámadnom téged. Az apám nevébe pláne nem. Főleg hogy utálom azt a vén szivart! – mondta nevetve.
- Akkor… nincs harag? – kérdeztem reménykedve és kinyújtottam felé a kezem.
- Nincs. – mondta mosolyogva és megfogta a kezem. – Amúgy Alexy sokat mesélt rólad nekem! Az elmondottak szerint nagyon hasonlítunk! – mondta mosolyogva.
- Igen?
- Aha. De majd arról én magam meggyőződőm! – mondta ravasz mosollyal.
- Ha megengeded én is meg szeretnék győződni róla! – feleltem vigyorogva.
- Megengedem! – felelte nevetve. – Na de, menny és próbáld fel azt a ruhát!
- Igenis! – mondtam nevetve. Még tisztelegtem is hozzá, úgy, ahogy az AttackOnTitan- ban szoktak. Erre egy ugyan olyan tisztelgéssel válaszolt a szivárvány hajú lány.

Gyorsan felpróbáltam a ruhát. Addig Miyako szólt a többieknek, hogy találtunk egy ruhát. Amint megláttam magamon beleszerettem a ruhába. Tökéletesen illett rám. Olyan alacsony lányokra tervezték, mint amilyen én vagyok. És még mellbe is jó, ami csoda. Amikor mindenki ott volt kimentem megmutatni. A többiek is ugyan ezen a véleményen voltak.
- Mintha csak rád öntötték volna! Eszméletlenül jól áll! – mondták a többiek. El se kellett mennem cipőt keresni hozzá, mert Miyo már talált nekem egyet. Egy fekete zárt magas sarkú volt. Úgy körülbelül 10 centis sarka lehetett. A ruha és a cipő jól passzoltak egymáshoz és hozzám is.
- Hölgyem! Igent mond a ruhára? – kérdezte Alexy, úgy, ahogy egy esküvői ruhás műsorban szokták.
- Igent mondok a ruhára! – mondtam nevetve. A többiek elkezdtek ujjongani.

Gyorsan visszaöltöztem. A ruhákat mindannyian megvettük és a cipőt is hozzá. Még azért körbenéztünk és kiegészítőt kerestünk a ruhákhoz. Én egy nyakláncot vettem és egy Vivienne Westwood gyűrűt, ami hasonlított egy lovagpáncél darabjára. Még indulás előtt odamentem Miyohoz.
- Miyako!
- Igen?
- Nincs kedved a bál előtt felugrani hozzánk? Beszélgethetnénk és együtt készülődhetnénk.
- Benne vagyok! – mondta mosolyogva. Szeme most már citromsárga volt.
- Okés! Majd a suliban még beszélünk, csak én sietek haza! A húgom már hiányol. Már vagy hússzor hívott.
- Oké! Akkor majd a suliban! Szia!
- Szia!
- Mit beszéltetek? – kérdezte Alexy, amikor odaértem hozzájuk.
- Hogy feljöhetne hozzám a bál előtt együtt készülődni. Ha van kedvetek ti is jöhettek csajok.
- Nekem van! Kíváncsi vagyok a szobádra! – mondta Rosa.
- Én is szintúgy. – mondta Yuko.
- Én is szívesen megyek! – mondta Kelly mosolyogva.
- H-ha nem baj, én is felmennék. – mondta Asia félénken.
- Dehogy baj! Nyugodtan gyere te is! – mondtam mosolyogva. – Ja és két divatmániás – néztem itt Yukora és Rosára. – nem fog tetszeni a szobám. Az egész sötét.
- De király! – mondta Kelly.
- Ne má’! – nyavalygott Yuko.- Mondjuk nem lepődtem meg rajta. Elég sötét az ízlésed. – mondta a fehér hajú vámpír barátnőm.
- Hú, majdnem elfelejtettem! - csapott a homlokára Alexy.
- Mit? - kérdeztük egyszerre.
- Hát te Rias! Kivel is mész te a bálba? - kérdezte huncut mosollyal.
- Tényleg! Ki hívott el? -fordult mindenki felém.
- Castiel.
- TUDTAM ÉN! - mondta Rosa. - Gyanúsak voltatok nekem egész héten!
- Ugyan már! - legyintettem egyet.
- És mikor hívott el? - kérdezte Kelly.
- Kedden. Eljött hozzánk és akkor.
- Juj! Ha ezt Amber tudná! - mondta Rosa egy gonosz vigyor kíséretében.
- Meg pukkadna a dühtől! - mondta Kelly röhögve.
- Az biztos! - mondta röhögve Alexy.

Még mászkáltunk egy kicsit a városba és beszélgettünk, utána mindenki hazament. Örültem, hogy lett egy ruhám és egy cipőm. A gyűrűnek külön örülök, ugyanis régóta kerestem ilyet. Otthon megmutattam a szerzeményeim a húgomnak. (persze muszáj volt felpróbálnom) Ugyan azokat mondta, mint a többiek, amikor megláttak benne. Este még megnéztem egy horror filmet a szobámba. Utána még úgy hajnali háromig animét néztem. Mivel hétvége volt, nem érdekelt, hogy hány az óra. Amikor azért már elég álmos volt én is nyugovóra tértem, mint a többi ember a városban.(kivéve, aki éjszakai  műszakos)

A ruhácskák amiket a csajok vettek:

Az én szerzeményeim: