17. NONAME fejezet

- Rias, biztos vagy ebben?

- Halálosan.

- De Cast mit fog szólni?

- Pont leszarom, úgyhogy csináld! Benned megbízom.

- Legyen… Akkor hajrá!

Hogy mégis mi ez a beszélgetés? Ja, csak annyi, hogy elegem lett, hogy néha majdnem orra bukom, a saját tulajdon hajamban, így megkértem Rosat, hogy vegye kezelésbe. Ez így péntek délutántörtént, pont a mi kis „ivó körutunk” előtt nem sokkal.

Elvetemültnek tűnhet az ötlet, hiszen kiskorom óta a földet súrolta a hajam, de úgy gondoltam, ideje lejjebb vágni. Castielnek nem szóltam, szóval majd a kis ivászaton látja majd meg először. Fura lehet majd neki, hiszen, amióta csak először találkoztunk mindig azzal játszott, kis korunktól kezdve a mai napig. A fene se tudja, mért tetszik neki ennyire, de lehet nem fog örülni a rövidítésnek. Rossz biztos nem lesz, Rosa vágja, de tuti furcsa lesz.
- És kész! Megnézheted. - Kicsit félve sétáltam oda Rosalia tükrös szekrényéhez, de a végeredménnyel elégedett voltam. Élénk zöld tincseim hátam közepéig értek le, hajam így valamiért még jobban elkezdett jellegzetes Gremorys alakot felvenni. Mosolyogva forgolódtam a tükör előtt, majd a fehérhajú lány felé fordultam.

- Nagyon király lett Rosa, köszönöm!

 Igazán nincs mit! Olyan jó hajad van, tök jó vele dolgozni!

- Ja, csak mindenfele pöndörödik.

- Megoldottam, ez nem akadály!- kacsintott nevetve. - Na cseréld le ezt a hajas göncöt és lassan induljunk!

Amíg én a fürdőben átvedlettem a ruháimat, addig Rosa is lecserélte a fodrász szettet. Rajtam szerintem senki se lepődik meg, ha azt mondom, hogy fekete farmert, egy Bring Me The Horizonos pólót és induláskor egy fekete tornacipőt vettem fel. A másik női egyed pedig a megszokott ruháját vette fel a kedvenc comb csizmájával.

Nem kellett sokat mennünk, Rosáék háza nincs olyan messze Casték bárjától, a többiek, még nem voltak sehol, mi ezzel nem foglalkozva mentünk be anyósomékhoz köszönni, valami csoda folytán otthon voltak az elmúlt egy hétben és még egy hétig "nem lesz nyugtunk tőlük" ahogy a Vöri szokta mondani. Tök nyugisan ücsörögtünk a pultnál, amikor…
- RIAS MI LETT A HAJADDAL?!- Miyo egyből így kezdett.

- Neked is szia!

- Csá! Hova lett a hajad?!

- Le lett vágva. - vontam vállat.

- De mért?- jött oda hozzánk Alexy is.

- Mert csak. - Beszélgetésünket, vagyis vallatásomat egy motor hangja szakította meg, szegény motortulajdonost Miyako egyből letámadta.

- Hogy hagyhattad a nejednek, hogy ezt tegye?

- Nyugi Bukottka, miről van szó?

- Nem szóltam neki. - szóltam oda gondolatba Miyonak, aki erre meglepetten kapta felém a fejét.

- Nem?- kérdésére megráztam a fejem. - Gyökerek, Rosa szerintem mi most egy picit kimegyünk. - megfogta a két gyökérként emlegetett ikret és Rosaval az oldalán a szivárványzuhatag távozott az ajtón.

- Mit csináltál? - jött közelebb Cast.

- Én ugyan semmit, Rosa volt az elkövető. - Lepattantam a székről és Castiel elé álltam. Kicsit meglepetten nézett rám, majd hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem haluzik, ujjait zöld tincseimbe vezette.

- Rövid... De fura!

- Rossz?

- Nem, szerintem tök jó, de azt tuti, hogy szoknom kell a látványát. - Magamba hálát adtam minden létező módon a pokolnak és az összes sátánnak, aki valaha létezett, hogy nem akadt ki, sőt, ahogy elnéztem, tényleg tetszett neki.

- Mért most? - kérdezte hirtelen.

- Micsoda?- értetlenül kérdeztem vissza.

- Mért most vágattad le a hajad?

- Jaa. Mert gondoltam, itt az ideje, hogy megszabaduljak tőle. Kiskorom óta így volt, ez volt az egyetlen dolog rajtam, ami ugyan olyan maradt, így gondoltam, ezt is megváltoztatom.

- Ejj… - rázta meg a fejét nevetve. Valamit még szeretett volna mondani amikor.

- Hello kis démonkák! – iggeeen, megjött Hide. – Mi van törpe, hol a hajad?

- Most mindenki ezzel fogja kezdeni, ha meglát… - a két vörösnek kiröhögni se volt ideje, mert a mi kis elvileg zártkörű rendezvényünkre váratlan vendégek érkeztek.

- Szióka, jöttünk szétcseszni… vagyis, feldobni a bulit! – Tudjátok, szokták mondani, hogy valakinek a szemével ölni lehetne bizonyos pillanatokba. Nos, ez az enyémekre szó szerint értendő, amikor pedig megláttam a három kis plázacicát Amber vezetésével, akármilyen türelmes embernek vallom magam a mai napig, kicsit agyfaszt kaptam. Szerintem látták is rajtam. – Jaj, Rias, ne vágj már ilyen arcot, árt a csúnya kis pofidnak!

- Néztél már tükörbe szőkeség? – szólt oda Cast.

- Na de Castiel, mért vagy velem ilyen? – nyávogott a kis ribizli.

- Azért, drága édes szívem Amber, mert szépen fogalmazva… Kurvára nem érdekled és nem vagy szívesen látott itt. – szórtam szikrákat a szememmel.

- Hah, úgy mondod, mintha a tied lenne a hely! És ne bízd annyira el magad édes, azért mert Debitől megszabadultál. – Mellé léptem, átkaroltam a vállát és lehúztam, hogy feje velem egy szintbe legyen, még mindig én vagyok a legkisebb köztünk.

- Drága kis cukorborsó, kis rangtalan angyalkaként nagy a szád. Na, figyelj! Informálódj kicsit, olvass utána a dolgoknak, mi hogy működik démonéknál, hogy megértsd, miért is szar le téged a veres olyan magasról, amennyire innen van Washington. És ne csak a chatet és az instagrammot nézegesd, mert olyan sík hülye maradsz, mint most. És amíg az apósoméké a hely, addig igenis megmondhatom, hogy van e hely neked vagy sem. Világos voltam? – paskoltam meg arcát, amiről közbe eltűnt a mosoly, szemei pedig teljesen elkerekedtek, én meg magamba jót röhögtem. Elengedtem és elvonultam a pult mögé, kivenni néhány sört, amiket odacsúsztattam a két vörösnek, akik közül a magasabbik kiszólt a kint ácsorgóknak. Nekik is odaküldtem egy-egy üveggel.

- Még mindig itt vagytok? – pillantottam a három cicamicára.

- Hagyd, egyszer hadd maradjanak. – intett le Rosa, mire lemondóan sóhajtottam egyet.

- Na, gyerekek! Kinek milyen napja volt? – szólalt meg Hide, mire megforgattam a szemem.

- Mintha annyival öregebb lennél. Csak másfél kibaszott év van köztünk.

- Nyugi van Törpilla. Inkább a kérdésre válaszolj! – megszólításon már fel se húztam magam.

- Hát… elment, nem volt nagy szám, az adott erőt, hogy este chill van. – vontam vállat.

- Tipikus péntek volt a mai, unalmas órák, vártuk a csöngőt, szokásos. – egészítette ki mondandómat Cast, a többiek csak helyeslően bólintottak.

- Neked milyen napod volt, bátyó? – kérdezte a szivárványfejű.

- Unalmas. Korán keltem, elmentem suliba, lementem megnézni a készülő fesztivált, unalmas lesz, egy jó banda se lép fel. –Miután ezt kimondta, látszólag beugrott neki valami, gondolatba homlokon csapta magát. –Hé Vöri! Ti Rias-szal nem akartok alkotni valamit a fesztivál estéjén? Összehozhatnánk egy kis bulit. Rég hallottalak titeket.

- Hááát… nem tudom. Zöldi? –fordult felém a kérdezett.

- Részemről rendben. De hol leszünk? –vontam vállat beleegyezően.

- Miya’, nálunk lehetne, nem? Úgyis üres mindig a ház. – kérdezte szivárványos fejű egy szem jány testvérét.

- Ez nem is akkora hülyeség. Ez új tőled. –nézett tesókájára gúnyosan.

- Hol is van a személyid hugi? –vetette oda a kérdést lazán, Miyo sörére bökve.

- Beszóltál colos? –nézett a srác szemébe vörösen villanó íriszekkel.

- Már megint kezdik… - fogta a fejét Kentin miközben én csak jót röhögtem Castiellel.

Hidével meg a többiekkel együtt elénekeltünk egy kedves kis dalocskát így minden elején, felvezetve az esti célokat és a hangulatot is.

Don't put my hands up
That's not my attitude
I'm not gonna think now
I will just do, do, do
My mind is messed up
I can't follow the rules
Tonight I'm gonna drink
Until I'm DRUNKER THAN YOU

Iszogattunk, beszélgettünk, a sörök után előkerült pár, más dolog is. Rituálisan elfogyasztottunk pár kör tequilát, vodka ananász és narancs is került elő, de valaki elvetemülten csak úgy magába itta. Persze, amikor már Alexy odáig jutott, hogy felmászott a pultra azzal a kijelentésével, hogy „ÉN VAGYOK AZ ACÉLEMBER!” és leborult onnan begurulva a pult alá, akkor neki már nem adtunk többet, és jól betakargattuk egy pléddel. Persze, mi még jól voltunk, folytattuk tovább.

Egy idő után Hide telefonja megnézése után elköszönt tőlünk. Hide hippi haverjáért a lányok odáig voltak, hogy milyen jófej, a többi haverjai együtt fejenként legurítottak tizenkét kör tequilát, ami egyiküket nagyon megviselte, ugyanis a bár előtti szökőkútba fürdött, persze nem önszántából, hanem a többiek józanodási célból bedobták oda. Ő meg ott elaludt a pár centis, hideg vízben.

Armint tesójához hasonlóan megütötte picit a pia. Egy padon kezdett ugrálni össze-vissza és közbe anime openingeket énekelt, és neko lányokat halucinált mindenhova, akiket láthatatlan pokelabdákkal dobált. Öhmm igen. Ez kajak megtörtént.

Lysander egy asztal tetejére állva szavalt verseket, amiket akkor írt. Ezek egyike így kezdődött „Bőrgatyában szereltem a Ladámat”. A folytatására nem emlékszem, de képzelhetitek, mekkora baromság lett belőle.

Kentin társult Arminhoz és a többieket locsolták le fröccsel, asztalról asztalra ugrálva. Kentin néha vonyított egyet-egyet, amikor beleillet egy aktuális dalba, szegény húgom meg fetrengett a röhögéstől. Én már azt vártam, mikor esik össze a kocka, mint a tesója. Már melegítettük neki a helyet a pult alatt.

Van az az alkohol mennyiség, ami még engem is megüt. Nos, nem tudom, emlékeztek e még, de annó megígérték nekem, hogy elintézik, hogy berúgjak. Öhmm.

- Rias, vall be őszintén! – kezdett bele Kelly. – Castiel vagy Suga?

- Sugaaaaaaa

- Komolyan? – nézett rám a vörös, aki szintén már készen volt.

- Persze, ő az életem, bocsi, le vagy cserélve, megyek Koreába. – intettem és arrébb léptem röhögve.

- Nem menekülsz! – jött utánam a vámpír lány. –Suga vagy Todoroki-kun a Boku no Hero Academiből?

- Sugaaaaaa

- Gondoltam. – nevette el magát a lány. – Szüzességedet odaadnád Sugának?

- Persze. – vágtam rá egyből. A pia miatt volt eskü!

- Meg is lovagolnád? – jött oda Armin.

- Studióban tuti.

( FANFACT Hasonló beszélgetés a valóságban is megtörtént, piásan még szerelmesebb vagyok az említett rapperbe, mint amúgy (el ne hidd, a mi shipünk real minden percben ezt a cég is bizonyította) és sajnos erről a párbeszédről felvétel is készült, amit sose fogtok látni, mert ha látnátok meg kéne ölnöm titeket. FANFACT VÉGE)

- Héhéhéééé, kiii ezzz a Zsuga gyerrek, kinnnyyyirom! – jött oda a Vöri, nyelve kicsit már összeakadt beszéd közben.

- Gyerek? Öregem idősebb nálad, úgy beszélj róla!

- TE ÁLLAT! – hallottuk a háttérből Miyako hangját, mellette Brooklyn szakadt a röhögéstől.

- Mi folyik itt? – suhannt oda Rosa, aki vámpír társával előtte engem faggatott.

- Viccből mondtuk Asianak, hogy szívja ki Miyo kulcscsontját. – röhögött tovább a friss tagunk. – És a pia miatt lazán megcsinálta.

- AZ APÁCA? – kerekedett el egyszerre Cassyval a szemünk. Jól megnéztük magunknak a nyomot, majd jól kiröhögtük az áldozatot.

~¤~

Este, vagyis hajnali fél hatkor, mikor odaértünk Casték lakására, elég érdekesen aludtunk el. Az oké, hogy kis kifli, nagy kifli, de én öleltem át Castot. Na mindegy! Megesik az ilyen… Szegény nagyon uke lett attól a pia mennyiségtől, amit magába diktált.

Valaki lenyomott a torkomon egy vajas kenyeret, ami nem volt olyan jó ötlet, mert vissza köszönt a kis rohadék. Elfelejtett befele köszönni, kijött bepótolni. Utána a szarul lét miatt lefeküdtem a szőnyegre és ott aludtam, mert kényelmes volt és hideg, az ágy meg túl magas volt nekem akkor. Magamba megfogadtam, hogy többet egy ültő helyembe nem iszok meg fél üveg bort, mindössze pár perc leforgása alatt, miután lement pár adag vodka és fütyülős is, meg egy másik borból is…

Olyan tíz óráig tudtunk csak aludni, rögtön egy hányinger elleni gyógyszerrel kezdtem a napomat, Cast pedig egy jó nagy adag aszpirinnel. Kaptam hívást a többiektől is, először Kentinéktől, aki hasonlóan mosott szarnak érezte magát, mint mi. Az ikrekről ne is beszéljünk. A két lökött egymást hűtötte, és Miyo szegény termelte beléjük a másnaposság elleni levest.

- Castiel… - szólítottam meg a mellettem haldoklót.

- Igen?

- Többet nem iszok…

- Egy ideig én se… - Egy kis csend telepedett ránk, de utána elvigyorodott és úgy nézett rám. – Ki is ez a Suga, akinek odaadnád a szüzességed és hasonló finomságok?

- öhmm… Senki! – nevettem el magam.