17. NONAME fejezet

- Rias, biztos vagy ebben?

- Halálosan.

- De Cast mit fog szólni?

- Pont leszarom, úgyhogy csináld! Benned megbízom.

- Legyen… Akkor hajrá!

Hogy mégis mi ez a beszélgetés? Ja, csak annyi, hogy elegem lett, hogy néha majdnem orra bukom, a saját tulajdon hajamban, így megkértem Rosat, hogy vegye kezelésbe. Ez így péntek délutántörtént, pont a mi kis „ivó körutunk” előtt nem sokkal.

Elvetemültnek tűnhet az ötlet, hiszen kiskorom óta a földet súrolta a hajam, de úgy gondoltam, ideje lejjebb vágni. Castielnek nem szóltam, szóval majd a kis ivászaton látja majd meg először. Fura lehet majd neki, hiszen, amióta csak először találkoztunk mindig azzal játszott, kis korunktól kezdve a mai napig. A fene se tudja, mért tetszik neki ennyire, de lehet nem fog örülni a rövidítésnek. Rossz biztos nem lesz, Rosa vágja, de tuti furcsa lesz.
- És kész! Megnézheted. - Kicsit félve sétáltam oda Rosalia tükrös szekrényéhez, de a végeredménnyel elégedett voltam. Élénk zöld tincseim hátam közepéig értek le, hajam így valamiért még jobban elkezdett jellegzetes Gremorys alakot felvenni. Mosolyogva forgolódtam a tükör előtt, majd a fehérhajú lány felé fordultam.

- Nagyon király lett Rosa, köszönöm!

 Igazán nincs mit! Olyan jó hajad van, tök jó vele dolgozni!

- Ja, csak mindenfele pöndörödik.

- Megoldottam, ez nem akadály!- kacsintott nevetve. - Na cseréld le ezt a hajas göncöt és lassan induljunk!

Amíg én a fürdőben átvedlettem a ruháimat, addig Rosa is lecserélte a fodrász szettet. Rajtam szerintem senki se lepődik meg, ha azt mondom, hogy fekete farmert, egy Bring Me The Horizonos pólót és induláskor egy fekete tornacipőt vettem fel. A másik női egyed pedig a megszokott ruháját vette fel a kedvenc comb csizmájával.

Nem kellett sokat mennünk, Rosáék háza nincs olyan messze Casték bárjától, a többiek, még nem voltak sehol, mi ezzel nem foglalkozva mentünk be anyósomékhoz köszönni, valami csoda folytán otthon voltak az elmúlt egy hétben és még egy hétig "nem lesz nyugtunk tőlük" ahogy a Vöri szokta mondani. Tök nyugisan ücsörögtünk a pultnál, amikor…
- RIAS MI LETT A HAJADDAL?!- Miyo egyből így kezdett.

- Neked is szia!

- Csá! Hova lett a hajad?!

- Le lett vágva. - vontam vállat.

- De mért?- jött oda hozzánk Alexy is.

- Mert csak. - Beszélgetésünket, vagyis vallatásomat egy motor hangja szakította meg, szegény motortulajdonost Miyako egyből letámadta.

- Hogy hagyhattad a nejednek, hogy ezt tegye?

- Nyugi Bukottka, miről van szó?

- Nem szóltam neki. - szóltam oda gondolatba Miyonak, aki erre meglepetten kapta felém a fejét.

- Nem?- kérdésére megráztam a fejem. - Gyökerek, Rosa szerintem mi most egy picit kimegyünk. - megfogta a két gyökérként emlegetett ikret és Rosaval az oldalán a szivárványzuhatag távozott az ajtón.

- Mit csináltál? - jött közelebb Cast.

- Én ugyan semmit, Rosa volt az elkövető. - Lepattantam a székről és Castiel elé álltam. Kicsit meglepetten nézett rám, majd hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem haluzik, ujjait zöld tincseimbe vezette.

- Rövid... De fura!

- Rossz?

- Nem, szerintem tök jó, de azt tuti, hogy szoknom kell a látványát. - Magamba hálát adtam minden létező módon a pokolnak és az összes sátánnak, aki valaha létezett, hogy nem akadt ki, sőt, ahogy elnéztem, tényleg tetszett neki.

- Mért most? - kérdezte hirtelen.

- Micsoda?- értetlenül kérdeztem vissza.

- Mért most vágattad le a hajad?

- Jaa. Mert gondoltam, itt az ideje, hogy megszabaduljak tőle. Kiskorom óta így volt, ez volt az egyetlen dolog rajtam, ami ugyan olyan maradt, így gondoltam, ezt is megváltoztatom.

- Ejj… - rázta meg a fejét nevetve. Valamit még szeretett volna mondani amikor.

- Hello kis démonkák! – iggeeen, megjött Hide. – Mi van törpe, hol a hajad?

- Most mindenki ezzel fogja kezdeni, ha meglát… - a két vörösnek kiröhögni se volt ideje, mert a mi kis elvileg zártkörű rendezvényünkre váratlan vendégek érkeztek.

- Szióka, jöttünk szétcseszni… vagyis, feldobni a bulit! – Tudjátok, szokták mondani, hogy valakinek a szemével ölni lehetne bizonyos pillanatokba. Nos, ez az enyémekre szó szerint értendő, amikor pedig megláttam a három kis plázacicát Amber vezetésével, akármilyen türelmes embernek vallom magam a mai napig, kicsit agyfaszt kaptam. Szerintem látták is rajtam. – Jaj, Rias, ne vágj már ilyen arcot, árt a csúnya kis pofidnak!

- Néztél már tükörbe szőkeség? – szólt oda Cast.

- Na de Castiel, mért vagy velem ilyen? – nyávogott a kis ribizli.

- Azért, drága édes szívem Amber, mert szépen fogalmazva… Kurvára nem érdekled és nem vagy szívesen látott itt. – szórtam szikrákat a szememmel.

- Hah, úgy mondod, mintha a tied lenne a hely! És ne bízd annyira el magad édes, azért mert Debitől megszabadultál. – Mellé léptem, átkaroltam a vállát és lehúztam, hogy feje velem egy szintbe legyen, még mindig én vagyok a legkisebb köztünk.

- Drága kis cukorborsó, kis rangtalan angyalkaként nagy a szád. Na, figyelj! Informálódj kicsit, olvass utána a dolgoknak, mi hogy működik démonéknál, hogy megértsd, miért is szar le téged a veres olyan magasról, amennyire innen van Washington. És ne csak a chatet és az instagrammot nézegesd, mert olyan sík hülye maradsz, mint most. És amíg az apósoméké a hely, addig igenis megmondhatom, hogy van e hely neked vagy sem. Világos voltam? – paskoltam meg arcát, amiről közbe eltűnt a mosoly, szemei pedig teljesen elkerekedtek, én meg magamba jót röhögtem. Elengedtem és elvonultam a pult mögé, kivenni néhány sört, amiket odacsúsztattam a két vörösnek, akik közül a magasabbik kiszólt a kint ácsorgóknak. Nekik is odaküldtem egy-egy üveggel.

- Még mindig itt vagytok? – pillantottam a három cicamicára.

- Hagyd, egyszer hadd maradjanak. – intett le Rosa, mire lemondóan sóhajtottam egyet.

- Na, gyerekek! Kinek milyen napja volt? – szólalt meg Hide, mire megforgattam a szemem.

- Mintha annyival öregebb lennél. Csak másfél kibaszott év van köztünk.

- Nyugi van Törpilla. Inkább a kérdésre válaszolj! – megszólításon már fel se húztam magam.

- Hát… elment, nem volt nagy szám, az adott erőt, hogy este chill van. – vontam vállat.

- Tipikus péntek volt a mai, unalmas órák, vártuk a csöngőt, szokásos. – egészítette ki mondandómat Cast, a többiek csak helyeslően bólintottak.

- Neked milyen napod volt, bátyó? – kérdezte a szivárványfejű.

- Unalmas. Korán keltem, elmentem suliba, lementem megnézni a készülő fesztivált, unalmas lesz, egy jó banda se lép fel. –Miután ezt kimondta, látszólag beugrott neki valami, gondolatba homlokon csapta magát. –Hé Vöri! Ti Rias-szal nem akartok alkotni valamit a fesztivál estéjén? Összehozhatnánk egy kis bulit. Rég hallottalak titeket.

- Hááát… nem tudom. Zöldi? –fordult felém a kérdezett.

- Részemről rendben. De hol leszünk? –vontam vállat beleegyezően.

- Miya’, nálunk lehetne, nem? Úgyis üres mindig a ház. – kérdezte szivárványos fejű egy szem jány testvérét.

- Ez nem is akkora hülyeség. Ez új tőled. –nézett tesókájára gúnyosan.

- Hol is van a személyid hugi? –vetette oda a kérdést lazán, Miyo sörére bökve.

- Beszóltál colos? –nézett a srác szemébe vörösen villanó íriszekkel.

- Már megint kezdik… - fogta a fejét Kentin miközben én csak jót röhögtem Castiellel.

Hidével meg a többiekkel együtt elénekeltünk egy kedves kis dalocskát így minden elején, felvezetve az esti célokat és a hangulatot is.

Don't put my hands up
That's not my attitude
I'm not gonna think now
I will just do, do, do
My mind is messed up
I can't follow the rules
Tonight I'm gonna drink
Until I'm DRUNKER THAN YOU

Iszogattunk, beszélgettünk, a sörök után előkerült pár, más dolog is. Rituálisan elfogyasztottunk pár kör tequilát, vodka ananász és narancs is került elő, de valaki elvetemülten csak úgy magába itta. Persze, amikor már Alexy odáig jutott, hogy felmászott a pultra azzal a kijelentésével, hogy „ÉN VAGYOK AZ ACÉLEMBER!” és leborult onnan begurulva a pult alá, akkor neki már nem adtunk többet, és jól betakargattuk egy pléddel. Persze, mi még jól voltunk, folytattuk tovább.

Egy idő után Hide telefonja megnézése után elköszönt tőlünk. Hide hippi haverjáért a lányok odáig voltak, hogy milyen jófej, a többi haverjai együtt fejenként legurítottak tizenkét kör tequilát, ami egyiküket nagyon megviselte, ugyanis a bár előtti szökőkútba fürdött, persze nem önszántából, hanem a többiek józanodási célból bedobták oda. Ő meg ott elaludt a pár centis, hideg vízben.

Armint tesójához hasonlóan megütötte picit a pia. Egy padon kezdett ugrálni össze-vissza és közbe anime openingeket énekelt, és neko lányokat halucinált mindenhova, akiket láthatatlan pokelabdákkal dobált. Öhmm igen. Ez kajak megtörtént.

Lysander egy asztal tetejére állva szavalt verseket, amiket akkor írt. Ezek egyike így kezdődött „Bőrgatyában szereltem a Ladámat”. A folytatására nem emlékszem, de képzelhetitek, mekkora baromság lett belőle.

Kentin társult Arminhoz és a többieket locsolták le fröccsel, asztalról asztalra ugrálva. Kentin néha vonyított egyet-egyet, amikor beleillet egy aktuális dalba, szegény húgom meg fetrengett a röhögéstől. Én már azt vártam, mikor esik össze a kocka, mint a tesója. Már melegítettük neki a helyet a pult alatt.

Van az az alkohol mennyiség, ami még engem is megüt. Nos, nem tudom, emlékeztek e még, de annó megígérték nekem, hogy elintézik, hogy berúgjak. Öhmm.

- Rias, vall be őszintén! – kezdett bele Kelly. – Castiel vagy Suga?

- Sugaaaaaaa

- Komolyan? – nézett rám a vörös, aki szintén már készen volt.

- Persze, ő az életem, bocsi, le vagy cserélve, megyek Koreába. – intettem és arrébb léptem röhögve.

- Nem menekülsz! – jött utánam a vámpír lány. –Suga vagy Todoroki-kun a Boku no Hero Academiből?

- Sugaaaaaa

- Gondoltam. – nevette el magát a lány. – Szüzességedet odaadnád Sugának?

- Persze. – vágtam rá egyből. A pia miatt volt eskü!

- Meg is lovagolnád? – jött oda Armin.

- Studióban tuti.

( FANFACT Hasonló beszélgetés a valóságban is megtörtént, piásan még szerelmesebb vagyok az említett rapperbe, mint amúgy (el ne hidd, a mi shipünk real minden percben ezt a cég is bizonyította) és sajnos erről a párbeszédről felvétel is készült, amit sose fogtok látni, mert ha látnátok meg kéne ölnöm titeket. FANFACT VÉGE)

- Héhéhéééé, kiii ezzz a Zsuga gyerrek, kinnnyyyirom! – jött oda a Vöri, nyelve kicsit már összeakadt beszéd közben.

- Gyerek? Öregem idősebb nálad, úgy beszélj róla!

- TE ÁLLAT! – hallottuk a háttérből Miyako hangját, mellette Brooklyn szakadt a röhögéstől.

- Mi folyik itt? – suhannt oda Rosa, aki vámpír társával előtte engem faggatott.

- Viccből mondtuk Asianak, hogy szívja ki Miyo kulcscsontját. – röhögött tovább a friss tagunk. – És a pia miatt lazán megcsinálta.

- AZ APÁCA? – kerekedett el egyszerre Cassyval a szemünk. Jól megnéztük magunknak a nyomot, majd jól kiröhögtük az áldozatot.

~¤~

Este, vagyis hajnali fél hatkor, mikor odaértünk Casték lakására, elég érdekesen aludtunk el. Az oké, hogy kis kifli, nagy kifli, de én öleltem át Castot. Na mindegy! Megesik az ilyen… Szegény nagyon uke lett attól a pia mennyiségtől, amit magába diktált.

Valaki lenyomott a torkomon egy vajas kenyeret, ami nem volt olyan jó ötlet, mert vissza köszönt a kis rohadék. Elfelejtett befele köszönni, kijött bepótolni. Utána a szarul lét miatt lefeküdtem a szőnyegre és ott aludtam, mert kényelmes volt és hideg, az ágy meg túl magas volt nekem akkor. Magamba megfogadtam, hogy többet egy ültő helyembe nem iszok meg fél üveg bort, mindössze pár perc leforgása alatt, miután lement pár adag vodka és fütyülős is, meg egy másik borból is…

Olyan tíz óráig tudtunk csak aludni, rögtön egy hányinger elleni gyógyszerrel kezdtem a napomat, Cast pedig egy jó nagy adag aszpirinnel. Kaptam hívást a többiektől is, először Kentinéktől, aki hasonlóan mosott szarnak érezte magát, mint mi. Az ikrekről ne is beszéljünk. A két lökött egymást hűtötte, és Miyo szegény termelte beléjük a másnaposság elleni levest.

- Castiel… - szólítottam meg a mellettem haldoklót.

- Igen?

- Többet nem iszok…

- Egy ideig én se… - Egy kis csend telepedett ránk, de utána elvigyorodott és úgy nézett rám. – Ki is ez a Suga, akinek odaadnád a szüzességed és hasonló finomságok?

- öhmm… Senki! – nevettem el magam.

Díj *-*

Hát újra itt vagyok, és megint nem egy fejezettel, de megint csak annyit tudok mondani, hogy folyamatban van.

De most szeretném megköszönni Daenerys Armstrong-nak, az Áldásból átok blog írójának a díjat! ;)

1. Ismertesd a szabályokat!
2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki (mondjuk ez szerintem alap)!
3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!
4. Tegyél fel 10 kérdést!
5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

Kérdésekre a válaszok:

1. Miért pont abban a műfajban alkotsz, amiben?
Ha most a fantasyra gondolsz, akkor erre elég egyszerű válaszolni. Utálom azt a valóságot, amiben élek. Amíg egy fantasyt írok egy másik, sokkal sokszínűbb és érdekesebb világba csöppenek. De igazából minden másfajta történetemmel is így van. Amíg írom, addig nem azon agyalok, hogy mi lesz holnap, mit fogok csinálni a suliba, miből fogok megbukni… Igazából én ezért írok, de ez már egy másik kérdésre lenne válasz. J

2. Gondolkoztál már azon, hogy benevezel egy írói versenyre?
Nem csak gondolkoztam, hanem neveztem is. Először egy kpop fanfiction író versenyre jelentkeztem egy kis rövidke shounen ai művel, de helyezett nem lettem, de mivel írtak róla kritikát, így tudom, hol rontottam el, de ha azt kijavítom, akkor jobb lenne.
A másik ezután az Aranypenna nevezetű novella író verseny volt, amire egy kis háromoldalas művet küldtem be, de itt se lettem helyezett, de itt nem volt olyan nagy a kudarc, hisz tudtam, hogy nem leszek bent a legjobb háromba, ez egy olyan verseny volt, amire rengetegen jelentkeztek, így ez csak egy próba volt.
Most pedig szintén egy fanfic versenyre jelentkeztem kpop témában (mily meglepő xD) és annak a tanév vége előtt nem sokkal van a leadási határideje (az első fordulónak), úgyhogy most arra dolgozok elsősorban.
Ha lesz még lehetőségem, akkor még jelentkezek, próbálkozok, és nem adom fel. J

3. Mit szeretsz jobban olvasni: fan fiction-t vagy egyedi történetet?
Igazából nem tudnám megmondani. Mindegyiket ugyan annyira szeretem olvasni, ha jó a története és élvezhető a kivitelezés és maga a történet szál is. Mindkettőt szívesen olvasom, ha jó. J

4. Hogyan viszonyulsz a fan fiction-höz?
Szeretem őket, HA jól van megírva és nem csak arról szól (előre is bocsánat az obszcén megfogalmazásért), hogy szétbasszuk egymást és az egyik szereplő szenved és mint egy rossz ribanc úgy van jelen FIÚKÉNT és körülbelül ennyi az egész sztori. Én olyanokat olvasok, aminek VAN története.

5. Ismered a Wattpad nevezetű oldalt? Ha igen, szoktál ott történeteket olvasni (melyik a kedvenced?)?
Hogy ne ismerném? Kedvencem nagyon nincs, mert nagytöbbségben nem ott olvasok, de sok jóság van ott és én magam is publikáltam ott dolgokat. J

6. Hogyan viszonyulsz az íráshoz, ez számodra hobbi vagy munka?
Hobbi, hiszen még csak diák vagyok, nem tartom magam olyan jónak, hogy munkaként írjak. Persze, munkámnak érzem, hogy írjak, mert vannak, akik olvassák, de igazából ez hobbi.
Én azért írok, mert így tudom kifejezni magam és így tudom magam megértetni másokkal. Főleg a legfiatalabb irományom az, ami ténylegesen az én gondolataimra, az én világfelfogásomra és az én érzéseimre épül. Azért írok, mert szóba nem tudom magam jól megértetni. Ez lehet gyengeség is, sokszor annak érzem, de legalább emiatt van valami elfoglaltságom.

7. Hogyan találtál rá a bloggerre?
Már nem emlékszem. Véletlenül? Egy Csábításból Jeles csoportba bent vagyok, ahol elkezdtem olvasni az oda kitett történeteket, de használatra véletlenül botlottam bele, de nem bánom, szeretem ezt a felületet.

8. Voltál már blogger találkozón?
Nem, egyszer lehet elmennék, de kis magamnak való alak vagyok, aki nehezen barátkozik és nem mer beszélni idegenekkel, így nem tudom, milyen lenne, de egyszer kipróbálnám. J

9. Mennyire tudod összeegyeztetni az írást a tanulással?
Tanulás? Az micsoda? Valami új pokemon?
De viccet félretéve, nagyon lusta ember vagyok, csak ahhoz van energiám és inspirációm, ami érdekel, és az említett két dolog közül gondolhatod, hogy nem a tanulásért rajongok az alapján, hogy írok vagy 9 történetet. XD De jövőre tényleg megpróbálom megerőltetni magam jobban, minkét téren.

10. Ugye tudod, hogy nagyon tehetséges vagy? :)
Öhmmm, ezt a kérdést biztos nekem szántad? Én tehetséges? Egy zsák krumpli tehetségesebb, mint én, de azért köszönöm XD

Az én kérdéseim:

1. Mennyi időt szánsz írásra?
2. A környezeted hogyan viszonyul ahhoz, hogy történeteket írsz?
3. Befolyásolja a mindennapjaidat az írás?
4. Hallgatsz zenét írás közben? Ha igen, mit?
5. Dolgoztál már együtt mással egy műveden?
6. Honnan szerzel ihletet a munkához?
7. Mi a véleményed arról, hogy ma már mindenki írónak vagy művésznek nevezheti magát?
8. Más művészeti tevékenység (de szépen neveztem) is érdekel az íráson kívül?
9. Pop vagy Rock? (nem néplázítás a célom)
10. DC vagy MARVEL? (ESKÜ nem néplázítás a célom!)

Akiknek szánom:
1. Noel & Hagu - BFF Best Fucking Friends
2. Mága Vanessza – Az apáca  Nos ezt a történetet nem tudjátok olvasni, mert nincs kirakva sehova nyilvánosan, de szerintem megállná a helyét, úgyhogy csak egy kis elismerés J
3. Hwan Meri – Felhőkarcolók Neked igazából bármelyik írásodra adhatnék díjat, de ez a kedvencem ^^
4. Justalive Alien - Who Am I?  Hahaa megint én, csak máshonnan! Még mindig imádom, úgyhogy csak így tovább!
5. Tori Riki - Egy húron pendülve Már megint én zaklatlak egy díjjal, lehet már idegesítelek, de még mindig imádom, amit írsz.

Tudom, nem tíz, de ennyit tudtam most írni!

16.fejezet

Hellooo mindenki!!!!

El se tudom mondani, hogy mennyire sajnálom ezt a csúszát és azt is, hogy erre a nyúlfarknyi részre kellet ennyit várnotok. ><  Ne tudjátok meg, hogy ezzel a kis résszel mennyit küzdöttem. Nagyon nehéz volt ennyi kihagyás után írni egy fejezetet, pláne, hogy  az utóbbi időbe teljesen más történeteket írok. De, kezdem újra felvenni a fonalat és újra visszarázódni a sztoribe és ígérem a következő rész hosszabb lesz, ahhoz van már ötletem egy rakattal. Remélem azért kis hiány pótlásra ez jó, mert most csak ennyit sikerült kifacsarni magamból és ez nagyon sajnálatos. De igyekszem és nem ígérem, hogy héten belül, de igyekszem minél előbb folytatni, ha már holnap(azaz január 27dikén) tölti be "A démoni sors" a második évét! El se hiszem!

Aki benne van a csoportba az értesül mivel készülünk, voltak ott történések, Hideki felfedte magát meg hasonlók, szóval, ha valkit érdekel IDE  kattintva megtalálja a csoportot, ahova mindenféle baromságot és infó morzsát megosztunk(már hárman fárasztunk titeket)

Na de nem húzom tovább, már így is vártatok eleget! Jó olvasást!!!

Miyako's pow

- Hideeeee! - szinte hisztérikusan rohantam oda bátyókámhoz, aki értetlenül fordult felé, szemöldökét kérdően felhúzta.

- Mi az húgi?

- Hol a zsebdémon?

- Szerintem már elment. - vonta meg vállát. - Cast azt mondta, beszélnie kell a törpével.

- Baszki! Nem hiszem el! - túrtam bele idegesen szivárványos hajamba. - Elakartam vinni inni, hogy ünnepeljünk.

- Még megteheted, nincs késő, csak sötét.

- Csak azért mondod, mert inni akarsz, igaz? - néztem a colosra felhúzott szemöldökkel.

- Persze! Mi másért? - nevetett a vörös, mire megcsóváltam a fejem.

- Á, majd legközelebb. - vetettem el végül az ötletet.

- A szalagavatóm után? - vetette fel az ötletet a colos.

- Hmm… Ezt még megbeszéljük, ha jó leszel, lehet róla szó.

- Ha te nem jössz, attól még mi elmegyünk. - ezzel ott hagyott engem, még hátraintett nekem és elhagyta a suli területét. Lemondóan sóhajtottam, körbenéztem, nagy levegőt vettem és elkiáltottam magam a tornateremhez érve.

- ALEXY! MARHÁK! IRÁNY HAZA!

Rias's pow

~ In my memory, your smile used to shine so brightly
Here I’m front of you,
Your smile no longer shines.
You were in my, you were in my my mind
You were in my, you were in mind
I’m disappearing
You were in my mind~

- Mi a fasz?! - ugrott arrébb ijedten Cast, én is összerezzentem a hirtelen megszólaló zenére.

- Csak a telefonom… - sóhajtva vettem elő még mindig csörgő mobilom.

- Ki a pillanatromboló? - túrt idegesen vörös tincseibe visszadőlve a fűbe.

- Egyet tippelhetsz. - fintorodtam el, a zöld jelet elhúzva hallgattattam el kedvenc zenekarom és kedvenc énekesem/színészem. - Szia!

- Hol a büdös picsába vagytok?! Ugye nem szobán?!

- Miyo, mondtam már, hogy ne üvöltözz, mert rohadt érzékeny a fülem. - a készüléket eltartottam magamtól és fájó fülemre tettem a kezem. - Persze, hogy nem! Minek nézel te engem? Nem Deborah vagyok! - teljesen felháborodtam barátosném feltételezésére.

- Jóvan' na! Ha a Vöri beszélni akar veled, abból bármi lehet.

- Ezt úgy mondod Miyako, mintha ismernél. - dunnyogott egész hangosan Cassy, hogy a színes bukottka is hallja a vonal túlsó oldalán.

- Csak az alapján mondom, amit látok már tavaly óta. - gondolom vállat vont, mert hallottam, hogy egy picit megroppant.

- Mond mért hívtál, ha már megzavartál egy meghitt pillanatot. - a meghitt szót drámai elérzékenyült hangon mondtam ki, mire mellettem a vöröske elröhögte magát.

- Csak gondoltam leellenőrizlek titeket. - nyögte ki szórakozottan.

- Kinyírom! Eskü kinyírom! - Cast már ugrott volna fel, hogy megkeresi a lányt, de mellkasára téve a kezem visszanyomtam a földre.

- Nyugii, megszokhattad volna már. Te pedig… - kezdtem szavaimat Miyo felé intézni. - Fogd vissza magad. Ismerem a Vörit, tudom, hogy milyen, de te nem hiszem.

- Nyugalom, bocsánat, ijesztő vagy ilyenkor. Inkább hagylak, tudom, hogy rendbe vagy. Puszika!

- Szia, puszi! - rögtön bontotta a vonalat, amint elköszöntem. Sóhajtva megdörzsöltem orrnyergem a hegem felett és visszadőltem a fűbe. Cast kuncogva karolt át vállamnál és húzott oda magához.

- Egyszer eskü kinyírom! Lucyvel kinyíratom! - kezeimet úgy tartottam, mintha épp fojtogattam volna.

- Úgyse teszed meg! - nevette el magát Castiel, ellazítottam kezeim és én is elnevettem magam.

- Nem lennék rá képes. Sose gondoltam volna, hogy lesz olyan bukott angyal, akit nem akarnék eltüntetni, erre hatan is vannak.

- Plusz Akeno! - javított ki Vöröske.

- Jó, de Akeno már démonnak számít.

- Ara-ara. - ahogy Castiel próbálta utánozni az emlegetett lányt, olyan nevetséges volt, hogy még Lucy kiröhögte.

- Amúúgy… Nem akarunk haza menni? - fejemet jobbra fordítottam, hogy szemébe tudjak nézni.

- Mehetünk, de hova? Hozzátok vagy hozzám? - féloldalas mosollyal tette fel a kérdést felemás szemeimbe nézve.

- Hozzánk, húgi miatt. Meg, ha nincs otthon, akkor az állatokat is meg kell etetni.

- Basszus Démon! – csapott homlokára… párom? Mondhatom annak? Mindegy, lényeg, hogy Castiel.

- Áthozhatjuk, kutyikám örülne neki. – javasoltam, amire rá is bólintott a veres.

Hazáig sétáltunk, jól esett a levegő, pláne, hogy már sötét volt. Igazából lusták voltunk varázskört nyitni, csoda, hogy a gyalogláshoz nem voltunk lusták. Otthon eléggé meglepett, ami fogadott. Az hagyján, hogy a húgom otthon volt, meg Kentin –azon már meg se lepődök- na de, hogy az egész family, és ezt szó szerint érteni. Luciferestül, Lordostul mindenestül. Még Castiel szülei is ott voltak. Mi meg csak néztünk rájuk, mint szűz apáca a pornóra. Castiel anyukája egyből észrevett minket és mosolyogva futott oda hozzánk, hogy jól kipréselje belőlem a szuszt.

- Na, végre, hogy megjöttetek! Olyan régen láttalak Rias! Milyen szép lettél! – megsimította fejemet, amikor végre újra megengedte, hogy levegőhöz jussak, és mint egy büszke anyuka, úgy nézett végig rajtam. Zavartan lesütöttem szemeimet és biccentettem, mire elkuncogta magát.

- Rias, annyira, de annyira büszke vagyok rád! – jött oda unokatestvérem Rias megölelni engem, amit mosolyogva viszonoztam, és ő nem fojtott meg.

- Az elnök és a hasonmása ölelik egymást… óóóóóó! – hallottam meg Issei – mert a mindenestőlbe ő is bele tartozik – gondolatát, és inkább nem írom le mik voltak még a gondolataiba… leírhatatlan és maradjunk annyiba, hogy az ő perverzségét ismerve… khmm… igen, intim gondolatok voltak… Egyből reagáltam is rá, egy fejbecsapással (telepatikus tockos muhahahaaa), amire egyből ijedten felébredt transzából és visszatért közénk, ahol már Rias tartott felé egy igazi kis fejbelegyintéssel.

- Az a baj Rias, hogy túl gyengéd vagy. – csóváltam meg a fejem és én is odaléptem Isseihez és jól fejbe csaptam. – Ezt minimum így kell.

- Naa, ne bántsd szegény srácot! – nevetett nagyapa.

- Ugyan! Csak megnevelem, ha már a másik Rias nem tette. – vontam meg vállamat, mire az említett lány megjátszott sértettséggel vállba csapott, a többiek pedig kinevettek, Akeno (nem a húgom) meg csak… Ara-ara. A szokásos…

A család csak gratulálni jött és ment is tovább, mert mindenkinek sok volt a dolga. Sátánok… elfoglalt emberek, vagyis démonok. Érzékeny búcsúk után felvonultam a szobámba Castiellel – aki időközbe elugrott Démonért – a nyomomba és azzal a lendülettel, amivel feltrappoltam a toronyba bevetődtem az ágyamba, befúrtam az arcomat az egyik párnába és a plédemet magamra terítve már félig aludtam is.

- Na de Rias! Zuhanyzás?

- Olyan rohadt álmos vagyok… Nem aludtam semmit már két hete. – morogtam fejemet fel se emelve a pihe-puha párnámról.

- Még a pizsidet se veszed át? – lehet csak beképzeltem, de valami hátsószándékot éreztem a mondata mögött, amire fel is emeltem fejem, de csak annyira, hogy egyik szememmel lássam is a szobámba ólálkodó démont, kinek arcán koránt sem ártatlannak nevezhető mosoly foglalt helyet.

- Mibe sántikálsz? Hentai…(perverz)

- Ugyan, nem tudom, miről beszélsz. – vigyorodott el, mire összeszűkítettem szemeimet, úgy néztem rá frufrum alól.

- Gyanús vagy te nekem… - sóhajtva feltápászkodtam az ágyamról, pizsamámat a kezembe véve elvonultam a fürdőbe, villám módon megmosakodtam és felvettem a pizsamaként szolgáló rövidnadrágom, bundás zoknim és Castiel pólóját, amit már hetek óta én használok alváshoz. Mint egy zombi, úgy léptem ki a fürdőszobából és félálomba tántorogtam vissza az ágyamba, ahova időközbe befészkelte magát a Vöri. Takarót felemelve bemásztam alá és odafeküdtem közvetlen Cast mellé összegömbölyödve, mint egy macska, fejemet mellkasára fektetve.

- Mi van, már nem vagyok gyanús, hogy az én pólóm van rajtad? – kérdezte pimaszul.

- De igen, de túl álmos vagyok, hogy ezzel most törődjek. – küzdöttem a szavak kimondásával, olyan fáradt voltam, úgyhogy szinte rögtön el is nyomott az álom.

Majdnem az egész szombati napot végig aludtam. Valamikor délután ébredtem fel, olyan öt óra körül, Castiel pedig még mindig ugyan úgy feküdt, mint amikor elaludtam, csak éppen egy mangát olvasva a telefonján.

Egész hétvégén csak aludtunk, pihentünk, húgival meg Casttal felhoztunk régi sztorikat, amiken Kentin jókat röhögött velünk együtt. Aranyosak voltak húgiék, mert főztek meg mindent megcsináltak hétvégén.

Hétfőn baromi nehezen ment a felkelés mind a négyünknek. Végül negyed nyolckor el is tudtunk indulni otthonról és már fél után nem sokkal be is értünk. Sokan nagyon megnéztek minket, de az utóbbi időbe teljesen hozzászoktam a dologhoz. Az osztályba egyből egy nagy emberkupac gyűlt a padunk köré (”ember”) és áradoztak, milyen jó volt a péntek és mennyire gratulálnak, és sejtették, hogy valami ilyen van a mi jó kapcsolatunk mögött és a többi és a többi, amit jól esett hallani, de egy idő után már rohadtul tudott zavarni, de hála a jégnek Miyo szétzavarta a tömeget és végre fellélegezhettem, hogy újra alone. Vagyis… reméltem, hogy így lesz… De amint a tömeg eltűnt Miyoék szálltak meg minket Alexyvel és kérdéseikkel bombáztak minket, hogy mágis mi a rákot csináltunk, hogy nem vettük fel a telefont hétvégén meg semmi. Én meg megmondtam az igazat, amit nehezen akartak elhinni, de végül elhitték: aludtunk. Nem nyaltuk-faltuk egymást, mint a párok többsége, nem gyűrtük a lepedőt (fiatal vagyok még én ahhoz, megvan a célom, meddig nem) és semmi ilyesmi. Csak pihentünk és beszélgettünk. Megbeszélgettük a közös időket és azokat, amiket távol töltöttük egymástól. És az igazat megvallva… szükségünk volt erre. Nagyon nagy szükségünk volt egy beszélgetésre.

Ez a hétfői nap maga volt a halál. Egész nap nem hagytak minket nyugton, mindenhol letámadtak minket az emberek a kérdéseikkel, meg minden szarral, és még matekkal is kezdtük a napot. És még csak nem is hétfő tizenhárom volt… Mért fosnak az emberek péntek tizenháromtól? Szerintem a hétfő tizenhárom sokkal parább.

A tesióra nekem maga volt a vég… Volt egy kis kihagyásom az elmúlt hetekbe és a tanár pont úgy gondolta, hogy mi hétfőn pont erősítős órát tartunk, had legyen olyan izomláza még a sportolóknak is, hogy menni se tudjanak! Hogy a jó édes anyja rakná seggbe egy fakanállal! Szegény Violával küzdöttem az órán, kis művésztársam sincs hozzászokva az ilyenhez. Az új lány Brooklyn elég jól bírta az órát, mi csak hülyén néztünk rá.

Énekórán mindenki felelt, amikor viszont hozzám ért a tanár, rám nézett, firkantott valamit a füzetébe és ment is tovább a következő emberre. Értetlenül meresztettem rá a szemem, mire mosolyogva megrázta a fejét.

Deborah a megbeszéltek szerint elhagyta az intézményt, de még egy igen édes, cukormázas szerelmetes levelet hagyott nekem, amibe megfogalmazta felém táplált érzéseit. Röviden megfogalmazta mennyire gyűlöl, és még megbosszulja a dolgot és, hogy húzzak el a büdös picsába. Hát nem aranyos! Egyem ki a szívét!

Amikor már majdnem az utolsó unalmas fizika órán ültünk elővettem a telefonom és elmerültem a messengeremben, ahol bekerültem egy csoportba még pár emberrel együtt. A csoportot Hide hozta létre, aminek igazából egy volt a lényege… IGYUNK! Az osztályból is többen benne voltak a csoportba és Hide haverjai közül is páran, akiket csak látásból ismertem. Mindenkinek unalmas órája lehetett, mert mindannyian aktívan belefolytunk a csoport beszélgetésébe. A vége az lett, hogy lefixáltunk egy dátumot, ami azon a héten pénteken volt, hogy mi bizony elmegyünk inni.