4.Mégis megyek a bálba?

"Sziasztok! Sikerült kijavítani a dolgokat így minden úgy van, ahogyan akartam, hogy legyen. Jó olvasást és megpróbálok sietni a következő résszel! Jó olvasást!"

Rias’s pow

Olyan fejfájással ébredtem, amilyen legutóbb 11 éve volt. Amikor legutóbb vette át felettem az irányítást ”Lucy”. Nagyon furát álmodtam. Azt álmodtam, hogy Miyako(Alexy barátnője) meg akart ölni, én meg kis híján megöltem őt és Castielt is Utána pedig Cast lakásán ragadtam…De ha ez csak álom volt, akkor mivel magyarázható a fejfájás és az, hogy egy az én szobámra nagyon hasonlító szobában ébredtem derekamon egy ölelő karral?!...BANYEK EZ NEM ÁLOM VOLT! De attól még nem világos, miért ölelt át Castiel izmos karja. Bár jó érzés…de akkor sem értem.

A nyakamon érzetem Castiel egyenletes szuszogását. Mindenhol az ő illatát éreztem. Megnyugtatott a jelenléte és az illata. Olyat éreztem, mint még soha: biztonságban éreztem magam. Megfogtam a karját és magamhoz öleltem, mint kiskoromban a plüssmacim. Nem sokkal később a kar megfogott és a tulajdonosa felé húzott. Rajta feküdtem Castiel mellkasán, ő pedig kómásan rám mosolygott vörös tincsei alól. Arcán kicsi pír jelent meg, gyönyörű szürke szemei álmosan csillogtak.
- Jó reggelt Zöldike! – köszönt félig suttogva és a szokásos féloldalas mosoly megjelent az arcán.
- Jó reggelt Vöri! – raktam rá a fejem a mellkasára, mire az arca a hajához kezdett hasonlítani. – Érdeklődnék, hogy ez a kis huncut – pöktem meg az ölelős kezét – hogy és mikor került a derekamra?
- Hát az úgy volt… - kapta el rólam a tekintetét és elnézett az ajtó felé. Szerintem menekülési tervet szőtt éppen. -  Amúgy, hogy aludtál? – terelt gyorsan témát.
- Még visszatérek a témára! Amúgy jól. Te?
- Nagyon jót álmodtam! Azt álmodtam, hogy a High School DxD-ben voltam és én voltam Isse!
- A jövendőbeli sógorom helyébe álmodtad magad? – nevettem el magam.
- Ja! Nagyon király volt!
- Gondolom mennyire élvezted! – kacsintottam rá. –Amúgy hány óra?
- Pillanat! – kitapogatta a telefont és megnézte mennyi az idő. – 6:25. Ráérünk fél óra múlva felkelni. A suli egy köpésre van innen.
- Akkor hogy késel el mindig?
- Ügyesen! – kacsintott rám.
- Amúgy haza tudtam volna menni! Az előbb világosodtam meg!
- Na, hogyan?
- Úgy hívják varázskör!
- Banyek tényleg! Eszembe se jutott! – csapott a homlokára.
- Nekem se! De nem is baj. A tegnapi állapotomban nem lett volna jó varázskört használni.
- Igazad van.

Még fél órát beszélgettünk. 7 órakor felkeltünk. Kaptam ruhát a húga cuccai közül és pont jók voltak rám. Megmosakodtam, felöltöztem és már éppen a hajamat akartam megcsinálni, amikor észrevettem, hogy eltűntek a hajgumik a csuklómról. Gyorsan kiviharzottam a fürdőből. Cast szobájába kerestem, de nem találtam sehol. A nappaliban sem volt. Már éppen a kanapé alatt kerestem, amikor meghallottam Vöri röhögését az ajtóból.
- Mit keresel annyira?
- A hajgumikat a csuklómról. Nem láttad?
- Ja, hogy ezeket! – emelte fel a kezét, amiben ott voltak a hajgumik.
- Add ide! – mentem oda hozzá.
- Nem! Ma kiengedett hajjal jössz suliba! – mondta gonosz vigyorral.
- Dehogy megyek úgy suliba!
- De igen! Ezt kérem azért, mert itt maradhattál!
- De miért pont ezt?
- Mert sokkal jobban nézel ki így! – nagyot sóhajtottam mielőtt válaszoltam volna.
- De csak ma! Órák után kérem vissza a hajgumikat!
- Rendben! Visszaadom majd őket. Na de megyek öltözni. – azzal elviharzott.

Amíg ő a fürdőben volt én csináltam reggelit. Nem nagy dolgot, csak egy kis rántottát. Pont megsült mire Vöri is odaért a konyhába. Belapátoltuk a reggelit és elindultunk a suliba. Odaértünk úgy 5 perc alatt. Az udvar tele volt diákokkal. Szerintem az egész iskola kint nyüzsgött az udvaron. Amint beléptem a kapun mindenki engem nézett. Sokan összesúgtak a mellettük állóval.
- Milyen gyönyörű! Ilyen gyönyörűt még nem láttam! Ki lehet? – és hasonlókat hallottam minden oldalról. A folyosóra beérve Akeno futott oda hozzánk.
- Sziasztok! Rias itt vannak a tanszereid! – adott át nekem egy adag füzetet és könyvet.
- Jaj, köszönöm!
- Te vagy Akeno? – kérdezte Castiel a húgomtól.
- Igen! Köszönöm, hogy odamentél a parkba! – mosolyodott el Akeno.
- Ugyan! Végül igazad lett!
- Jók a megérzéseim! – kacsintott húgicám rám. – Na de megyek a terembe! Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk együtt Castiellel. Hallottam, ahogy a húgom osztálytársai kérdezgették, hogy honnan ismer engem. Mi is elmentünk a termünkbe. Ahogy beléptünk mindenki rám nézett. Nem törődtem az ámuló szempárokkal és gyorsan leültem a helyemre. Yuko és Rosa egyszerre fordultak hátra.
- Rias te vagy az? – kérdezte Yuko.
- Ki másnak van zöld haja és szarva az osztályban? – kérdezte gúnyosan Castiel és leült mellém.
- Olyan…olyan gyönyörű vagy így kiengedett hajjal! – mondta Rosa.
- Ez túlzás. – mondtam nekik a fejemet lehajtva.
- Te vak vagy? Vagy mi? – jött oda a padunkhoz Armin és Kelly együtt és kórusban tették fel ezt a kérdést.
- Nem. Én csak a szörnyeteget látom magamon, aki bármikor kitörhet a ketrecéből. – mondtam a hangomban nem kevés undorral. Castielen látszott, hogy tudja, mire gondolok. Hiszen tegnap a saját bőrén tapasztalta a szörnyeteg gyilkolási vágyát. A többiek rám hagyták a dolgot. Szinte rögtön ez után a mondatom után belépett a terembe a bukott angyalka. Amint meglátott szeme fehérre váltott a rémülettől. Arca elsápadt és meg se bírt mozdulni. Alexynek kellett odamenni hozzá, hogy visszazökkenjen normálisba. Mély nyomot hagyott benne a tegnap este.

Az első óra matek volt és dolgozatot írtunk. Majdnem az egészet tudtam.

 Az utolsó kérdés viszont nagyon kínai volt nekem. Még a kérdést sem értettem. Valami ilyesmi lehetett az arckifejezésem. Valami hülyeséget beírtam oda aztán vagy jó, vagy nem. Szinte pont kicsengetéskor szedte össze az utolsó dolgozatot a tanár. Mindenki kirohant, kivéve a bandát. (Armin, Lysander, Kelly, Rosa, Asia, Yuko, Cast, Viola és én) Armin éppen a PSP-jén játszott. Oda mentem hozzá megnézni mivel játszik. Éppen egy Pokemonos játékkal játszott. Amint megláttam elkezdtem halkan énekelni a Pokemon főcímdalát. Ebből az lett, hogy mindenki énekelt az osztályban lévők közül. Sokan visszajöttek a terembe az énekszó hallatán és csatlakoztak hozzánk.

A célom az, hogy jó legyek
hű társam oldalán.
Oly sok a harc, a küzdelem,
de győzelem vár ránk.

Kalandra hív a messzeség,
így megismerheted
a Pokemonok hű szívét
mely így ver odabent.

(Pokemon! Szerezd meg hát mind!)
Csak te és én,
mi győzünk a legvégén!
(Pokemon!)

Ó, te igaz barát, a győzelem vár ránk

(Pokemon! Szerezd meg hát mind!)
Szívünk együtt ver,
az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jó barát!
Pokemon!

Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Yeah…!

Ki szembe száll, az elveszett,
hisz szívünk oly erős.
Lelkünk a harctól nem remeg.
Hát tarts velünk és győzz!

Egy jó csapat, kit itt találsz,
sok igaz, hű barát.
Feltartalak hát, ne tétovázz,
jöjj nagy út vár ránk!

(Pokemon! Szerezd meg hát mind!)
Csak te és én,
mi győzünk a legvégén!
(Pokemon!)

Ó, te igaz barát, a győzelem vár ránk

(Pokemon! Szerezd meg hát mind!)
Szívünk együtt ver,
az út végén vár a siker.
Vigyázz rám, ó te jó barát!
Pokemon!

Szerezd meg hát mind!
Szerezd meg hát mind!
Yeah…!

Amikor befejeztük már mindenki a hasát fogta a nevetéstől. A tanár az ajtóban állt és nevetett rajtunk. A komoly 10. osztály! A következő óra az osztályfőnökünkkel, Mr. Faraizevel volt. Történelem órán mindig figyelek. Ez a tantárgy azon kevesek közé tartozik, amit szeretek. Már egészen kicsi korom óta érdekelt a történelem. Szóval próbálok mindig figyelni, de az nap különösen nehéz volt. Ennek oka nem más volt, mint az, hogy a szomszédom egész nap engem nézett ámuló szemekkel. Ez már kezdett nagyon idegesített. Ezért jól bokán rúgtam a vöröst mellettem, hogy figyeljen és ne engem bámuljon. Hála égnek vette az adást és nem bámult tovább.

Szünetben kimentünk Casttal cigizni egyet. Most nálam is volt cigi. Előbb végeztem a cigimmel ezért megint nekem kellett várnom a Vörire. Éppen hogy áthaladtunk a kertész klubbon észrevettem, hogy Castiel a szokásosnál sokkal közelebb áll hozzám. Jött az ötlet, hogy zavarjuk meg Cast nyugalmát. Közelebb mentem hozzá, belekaroltam és szorosan mellé álltam. Castiel feje olyan vörös volt, mint az unokatesóm haja. (de azt hozzá kell tenni, hogy nem csak az övé.) De tetszett neki a helyzet. Mindenki minket nézett. A fiúk olyat súgtak oda a másiknak, hogy ”A mázlista!” vagy ”Mért pont Castiel?!” meg hasonlókat.

A többi óra egyhangúan telt. Órák után visszakaptam a hajgumikat, amiket Cast elcsóringázott tőlem, amikor aludtam. Amber egész nap rondán nézett rám. Ha a nézésével ölni tudna és már vagy hússzor meghaltam volna a mai nap folyamán. Cast hazakísért nehogy megint nekem rontson valami pszichopata bukott angyal. Hazaérve gondoltam nem zavarom el így betessékeltem a házba. Nem kellet nagyon erőszakoskodnom rögtön bement. A szobám nagyon tetszett neki. A szobámban sötét falak vannak, sötét bútorok és egy nagy ágy a szoba közepén. Az ágy nem egy sima ágy, hanem egy luxus baldachinos ágy. A családomnak hatalmas vagyona van. Az alvilágban pedig akkora ”szigetecskéink” vannak, amik külön-külön akkorák, mint a japán szigetek együttvéve.

A képen látható szigetecskékről beszélek! Szóval ez az ágy semmi. Ahhoz a házhoz képest, amit Rias kérésére építettek Isse háza helyére ez az ágy semmiség volt. A polcok tele lemezekkel és mangákkal. A szobámból nyílik egy 2 ajtó. Az egyik a fürdőmbe vezetett a másik pedig a zeneszobába. A fürdő zöld csempével van kirakva. Van benne egy zuhanyfülke, és egy pezsgőfürdő funkcióval is rendelkező nagyon nagy kád. A zeneszobába található egy dob felszerelés, 3 gitár, hegedű, cselló, egy nagy fekete zongora, mikrofon, fuvola, kottatartó, erősítő és egy asztal egy laptop, amivel felveszem a zenéket. Mondanom sem kell, hogy Castiel álla a padlót súrolta ezeket látva. A szobámban még van egy nagy fekete íróasztal rajta a számítógépem és 3 monitor, 2 nagy hangfal (elszórva a szobában is vannak hangfalak), Tokyo Ghoul mintás egérpad, gamer egér, fejhallgató, webkamera, billentyűzet, nyomtató és az 50 darabos ceruza készletem.

Még van egy nagy ruhás szekrény a szobámban(szintén fekete) és a nyuszim ketrece az ágyammal szemben. Leültöünk az ágyamra és beszélgettünk. Aztán Castielen észrevettem, hogy valamit nagyon mondani akar.
- Na, mit szeretnél mondani? – kérdeztem egy sóhajtás után.
- Hát…- vakarta meg a tarkóját. – Ugye lesz a bál a suliban október elején…
- Igen?
- Azt szeretném kérdezni, hogy eljönnél-e velem?... Persze csak, ha nem kérdezte meg előttem más!
- Nem kérdezte meg más. Szívesen elmegyek veled a bálba. – mosolyogtam rá.
- Hú, akkor ezt megbeszéltük. – mondta vigyorogva. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült.

Megbeszéltük, hogy értem jön 18:30 körül és együtt megyünk a bálba. Azt nem tudom, mivel jön értem. Majd megtudom. Még beszélgettünk, de lassan ő is elment haza. Még megcsináltam a házim. Tanultam bioszra, ugyan is dogát írunk másnap belőle. A húgommal vacsoráztam este. Utána elmentem zuhanyozni, hajat mosni. 40 percig tartó hajszárítás után elmentem a szobámba. Mirai Nikki mangát olvastam elalvás előtt. Elalvás előtt még elterveztem, hogy el kell mennem a csajokkal vásárolni a héten valamikor.