Sziasztok!
Sajnos nem új részt hozoko most és ezért nagyon szégyellem is magam. Az a helyzet, hogy az előző részeken végeztem változtatásokat.Ne nagy dolgokra gondoljatok csak olyanra, hogy képcsere vagy mint, hogy betettem egy dalszöveget a 3.részbe.Mostantól ha dal lesz akkor megpróbálok dalszöveget is írni hozzá.De csak akkor, ha megtalálom a dalt magyar felirattal.
A másik!Mivel anyu nagyon bepöccent mert a gép előtt ültem még fél órával ezelőt, úgy hogy nen zuhanyoztam, ezért eltiltott egy hétre a géptől.Pedig épprn dalszöveget írtam ki!!
Szóval a jövőhéten(vagy holnaptól számolva az egy hetet?)nem ülhetek le a gépem elé.Ezért késni fog a rész.
Utána héten nem igazán lesz időm mert utána héten töri vizsga lesz.
Nem tudom mikor lesz új rész de sietek vele.Néha majd telóról értesítelek vagy megpróbálok innen írni folytatást.Majd még megálmodom.
Csak ennyit szerettem volna mondani.
Sziasztok
2015. február 27., péntek
2015. február 15., vasárnap
3. Meg fogok halni?!
Az első hetet túléltem. Nem is
volt olyan szörnyű, mint gondultam. A Kellyvel, Rosaval és Yukoval jól elvoltam.
Castielllel szoktam cigizni szünetekben, vagy elkésni az órákról. Mindig miatta
késtem el, mert meg kellett várnom, amíg elszívja a tetves cigijét. Már megint
hétfő van. Ma egyedül mentem suliba, ugyan is a húgomnak nincs ma 1. órája.
Reggel egy másik fekete rövidnadrágot vettem fel, egy lila ujjatlan pólóval és
egy dögcédulával. Reggelire ettem egy kis müzlit, megetettem a macskát, majd
felkapta a táskám és indultam a suliba. A fülemben üvöltött a zene. Amikor
odaértem a suli elé éppen Breaking Benjamin- Dance Whit the Devil című száma
szólt a fülemben, amikor valaki a szívbajt hozta rám. Ugrottam vagy 3 métert.
Az illető jót röhögött a dolgon. Persze, a kis Vöröske volt az. Amint
feleszméltem az ijedségből, olyan szinten pofon basztam,hogy az már nekem is
fájt. Vörike a pofontól megingott és az arcát fogta, ami tiszta vörös volt.
ott, ahol felpofoztam. Látszott rajta, hogy nagyon meglepődött és eléggé fájt
neki a tasli.
- Neked is jó reggelt Zöldike! – mondta sértődötten. - Ezt miért kaptam?!
- Mert úgy megijesztettél, hogy hirtelen azt sem tudtam démon vagyok-e vagy elf! - feleltem sértődötten.
- De te mind a 2 vagy!- mondta vigyorogva. – Vagy tévedek?
- Hát ez az!
- Azt hittem te nem vagy félős. Csalódtam benned! Bár a pofonod nem kicsit fáj!
- Nem vagyok félős, csak nem jó megijeszteni, amikor zenét hallgatok. Akkor úgy jársz, mint te az előbb. – mutattam az arcára.
- Ezt megjegyzem! Máskor nem egy vörös kiscsajjal jössz suliba?
- De a húgommal, csak ma nincs első órája a kis mázlisnak.
- Mázlisták!...Várjunk csak egy pillanatot! – állított meg, amikor elindultam az ajtó felé. – Az a kis vöri, a húgod?
- Igen. Mért?
- Azt hittem a hugicádnak is zűd haja van!
- Nem. Ő vörös, mint apa. Én vagyok zűd hajú, mint anyu.
- Értem.
- Amúgy jól vagy?
- Mért is?
- Mert időben beértél a suliba! – mondtam vigyorogva.
- Nem csak a kutyám felébresztett már előbb, mint szoktam kellni.
- Találkozni akarok a kutyáddal. Meg akarom dicsérni az ébresztésért! – feleltem és már készültem a futásra, mivel Cast az ilyen megszólalásaim után szokott próbálkozni az elkapásommal.
- Te kis…Na, gyere ide! – mondta vigyorogva és már futott is, hogy elkapjon. Én elfrohantam a terem felé, mindenkit fellöktem, aki előttem állt. Ez amúgy már mindennapossá vált, ugyanis minden nap beszólok neki, vagy ő szólt be nekem. Be értem az osztályba, mindenki engem bámult értetlenül. Nem foglalkoztam a nézelődőkkel, hanem elrohantam a srácokhoz, akik a padom(padunk) előtt beszélgettek. A társaság Armonból, Alexyből, Kellyből, Rosaból, Yukoból és Lysanderből állt. Fogtam magam, odafutottam Lysanderhez és elbújtam a háta mögé.
- Szia Rias! Mi a baj! – kérdezte mosolyogva Lysander.
- Sziasztok! Tegyetek úgy, mintha itt se lennék!
- Oké, de miért? – kérdezte Armin vigyorogva.
- Castiel ki akar nyírni! – mondtam és elbújtam Lys mögé úgy, hogy nem is látszottam ki. Ilyen esetekben jó, ha kicsi az ember. Lysander kb. 182 cm. magasága mögött az én kis 154 cs. nem is látszott. A többiek csak nevettek egyett és beszélgettek tovább. Hirtelen megjelent lö Vöröske és keresett a teremben. 2 perc nézelődés után odajött hozzánk. Köszönt, majd odament Lysanderhez. Én próbáltam minél jobban elbújni, különben most tényleg vége az életemnek. Az a szar, hogy a Vöri simán észlelheti a jelenlétem. Érzékelte is, ugyanis mögém állt és a derekamnál fogva felemelt és megfordított, hogy vele szembe kerüljek.
- Na, most meghalsz! – mondta ördögi vigyorral.
- Nee! Túl fiatal vagyok a halálhoz! Még csak 16 vagyok!
- 16 és tuti szűz! – hallottam Ambert, aki éppen odasúgott az egyik ölebének.
- És ha igen Amber hercegnő! – kiabáltam oda neki, aki annyira meglepődött a dolgon azt sem tudta, ki szólt hozzá.
- Hogyan hallhatta meg? – súgta oda a kis ázsiai csaj a másiknak, akit azt hiszem Charlottenek hívnak.
- Úgy hallottam meg Ms.Ferdeszem, hogy nagyon jó a hallásom! – kiabáltam rá a kis ázsiaira.
- Szégyen!Még szűűűz! – mondta Amber röhögve.
- De én legalább nem mentem végig a város összes srácán! – mondtam Ambernek, akinek tiszta vörös lett a feje dühében. A többiek csak kuncogtak. Castiel is jót vigyorgott a dolgon. Amber hercegnő sértődötten ült vissza a helyére és meg sem szólalt többet a nap folyamán.
- Mostantól szüzikének hívlak! – mondta Vöri vigyorogva.
- A zöldike jobb! – vágtam rá.
- Jó akkor Zöldike leszel. Ha már én Vöri vagyok! – mondta vigyorogva. A srácok arról beszéltek, hogy majd lesz Halloween buli a gimiben. Persze nem most majd csak…Halloweenkor. A szülinapomkor. Tehát nem valószínű, hogy megyek, mert Riassal közösen tartjuk mindig ilyenkor. Pedig szívesen elmennék. Azt mondták, hogy Castiel zenekara fog zenélni. Kíváncsi lennék, hogy nyomják Lysanderrel. Meg aztán azért is elmennék, mert imádom a Halloweent és még sosem voltam suli-buliban, mert a régi sulimban ilyen nem volt. De előtte lesz egy suli bál is. Oda meg azért nem megyek, mert senki sem fog elhívni. Legalább is idén tuti nem. Majd talán máskor. A szünetekben sokat baromkodtunk Castiellel és Arminnal. A 4. óránk most nem rajz volt, hanem ének. A és B hét van a sulinkban és most B-hét vagyon. Az első énekórám a Sweet Amorisban. A tanárnő pontban becsöngetéskor jött be a terembe. Mindenkinek mosolyogva köszönt. Amint észrevette, hogy új diák van az osztályban felcsillant a szeme.
- Az új diák kérem jöjjön ki a tanári asztalhoz! – mondta mosolyogva. Castiel röhögve meglökött, hogy gyorsabban kiérjen. Látszott az arcán, hogy egy nagyot akar röhögni. – Kérem mutatkozzon be nekem! – mondta a tanárnő mosolyogva. Olyan 10cs-vel magasabb volt nálam. Hosszú sötétkék, szinte fekete haja és lila szeme volt. Egy egyszerű kék egybe ruhát viselt. Nagyon vékony nő és nagyon szép.
- Rias Gremory vagyok! – mondtam halkan.
- Ó milyen szép neved van! És milyen csinos vagy! – mondta mosolyogva. – Tudsz esetleg valamilyen hangszeren játszani?
- Tudok gitározni, dobolni, zongorázni, hegedülni és fuvolázni egy picit. – mondtam halkan egy kis büszkeséggel a hangomban.
- Micsoda zenész került az osztályba! Énekelni mennyire tudsz? – kérdezte a tanárnő csillogó szemekkel.
- Háát, szerintem nem tudok jól énekelni. Bár a családban mindenki azt mondja, hogy szépen éneklek,de én…
- Nem hiszel nekik igaz? Na, majd az osztály eldönti. Énekelj nekünk valamit! Amit csak akarsz!
- Neked is jó reggelt Zöldike! – mondta sértődötten. - Ezt miért kaptam?!
- Mert úgy megijesztettél, hogy hirtelen azt sem tudtam démon vagyok-e vagy elf! - feleltem sértődötten.
- De te mind a 2 vagy!- mondta vigyorogva. – Vagy tévedek?
- Hát ez az!
- Azt hittem te nem vagy félős. Csalódtam benned! Bár a pofonod nem kicsit fáj!
- Nem vagyok félős, csak nem jó megijeszteni, amikor zenét hallgatok. Akkor úgy jársz, mint te az előbb. – mutattam az arcára.
- Ezt megjegyzem! Máskor nem egy vörös kiscsajjal jössz suliba?
- De a húgommal, csak ma nincs első órája a kis mázlisnak.
- Mázlisták!...Várjunk csak egy pillanatot! – állított meg, amikor elindultam az ajtó felé. – Az a kis vöri, a húgod?
- Igen. Mért?
- Azt hittem a hugicádnak is zűd haja van!
- Nem. Ő vörös, mint apa. Én vagyok zűd hajú, mint anyu.
- Értem.
- Amúgy jól vagy?
- Mért is?
- Mert időben beértél a suliba! – mondtam vigyorogva.
- Nem csak a kutyám felébresztett már előbb, mint szoktam kellni.
- Találkozni akarok a kutyáddal. Meg akarom dicsérni az ébresztésért! – feleltem és már készültem a futásra, mivel Cast az ilyen megszólalásaim után szokott próbálkozni az elkapásommal.
- Te kis…Na, gyere ide! – mondta vigyorogva és már futott is, hogy elkapjon. Én elfrohantam a terem felé, mindenkit fellöktem, aki előttem állt. Ez amúgy már mindennapossá vált, ugyanis minden nap beszólok neki, vagy ő szólt be nekem. Be értem az osztályba, mindenki engem bámult értetlenül. Nem foglalkoztam a nézelődőkkel, hanem elrohantam a srácokhoz, akik a padom(padunk) előtt beszélgettek. A társaság Armonból, Alexyből, Kellyből, Rosaból, Yukoból és Lysanderből állt. Fogtam magam, odafutottam Lysanderhez és elbújtam a háta mögé.
- Szia Rias! Mi a baj! – kérdezte mosolyogva Lysander.
- Sziasztok! Tegyetek úgy, mintha itt se lennék!
- Oké, de miért? – kérdezte Armin vigyorogva.
- Castiel ki akar nyírni! – mondtam és elbújtam Lys mögé úgy, hogy nem is látszottam ki. Ilyen esetekben jó, ha kicsi az ember. Lysander kb. 182 cm. magasága mögött az én kis 154 cs. nem is látszott. A többiek csak nevettek egyett és beszélgettek tovább. Hirtelen megjelent lö Vöröske és keresett a teremben. 2 perc nézelődés után odajött hozzánk. Köszönt, majd odament Lysanderhez. Én próbáltam minél jobban elbújni, különben most tényleg vége az életemnek. Az a szar, hogy a Vöri simán észlelheti a jelenlétem. Érzékelte is, ugyanis mögém állt és a derekamnál fogva felemelt és megfordított, hogy vele szembe kerüljek.
- Na, most meghalsz! – mondta ördögi vigyorral.
- Nee! Túl fiatal vagyok a halálhoz! Még csak 16 vagyok!
- 16 és tuti szűz! – hallottam Ambert, aki éppen odasúgott az egyik ölebének.
- És ha igen Amber hercegnő! – kiabáltam oda neki, aki annyira meglepődött a dolgon azt sem tudta, ki szólt hozzá.
- Hogyan hallhatta meg? – súgta oda a kis ázsiai csaj a másiknak, akit azt hiszem Charlottenek hívnak.
- Úgy hallottam meg Ms.Ferdeszem, hogy nagyon jó a hallásom! – kiabáltam rá a kis ázsiaira.
- Szégyen!Még szűűűz! – mondta Amber röhögve.
- De én legalább nem mentem végig a város összes srácán! – mondtam Ambernek, akinek tiszta vörös lett a feje dühében. A többiek csak kuncogtak. Castiel is jót vigyorgott a dolgon. Amber hercegnő sértődötten ült vissza a helyére és meg sem szólalt többet a nap folyamán.
- Mostantól szüzikének hívlak! – mondta Vöri vigyorogva.
- A zöldike jobb! – vágtam rá.
- Jó akkor Zöldike leszel. Ha már én Vöri vagyok! – mondta vigyorogva. A srácok arról beszéltek, hogy majd lesz Halloween buli a gimiben. Persze nem most majd csak…Halloweenkor. A szülinapomkor. Tehát nem valószínű, hogy megyek, mert Riassal közösen tartjuk mindig ilyenkor. Pedig szívesen elmennék. Azt mondták, hogy Castiel zenekara fog zenélni. Kíváncsi lennék, hogy nyomják Lysanderrel. Meg aztán azért is elmennék, mert imádom a Halloweent és még sosem voltam suli-buliban, mert a régi sulimban ilyen nem volt. De előtte lesz egy suli bál is. Oda meg azért nem megyek, mert senki sem fog elhívni. Legalább is idén tuti nem. Majd talán máskor. A szünetekben sokat baromkodtunk Castiellel és Arminnal. A 4. óránk most nem rajz volt, hanem ének. A és B hét van a sulinkban és most B-hét vagyon. Az első énekórám a Sweet Amorisban. A tanárnő pontban becsöngetéskor jött be a terembe. Mindenkinek mosolyogva köszönt. Amint észrevette, hogy új diák van az osztályban felcsillant a szeme.
- Az új diák kérem jöjjön ki a tanári asztalhoz! – mondta mosolyogva. Castiel röhögve meglökött, hogy gyorsabban kiérjen. Látszott az arcán, hogy egy nagyot akar röhögni. – Kérem mutatkozzon be nekem! – mondta a tanárnő mosolyogva. Olyan 10cs-vel magasabb volt nálam. Hosszú sötétkék, szinte fekete haja és lila szeme volt. Egy egyszerű kék egybe ruhát viselt. Nagyon vékony nő és nagyon szép.
- Rias Gremory vagyok! – mondtam halkan.
- Ó milyen szép neved van! És milyen csinos vagy! – mondta mosolyogva. – Tudsz esetleg valamilyen hangszeren játszani?
- Tudok gitározni, dobolni, zongorázni, hegedülni és fuvolázni egy picit. – mondtam halkan egy kis büszkeséggel a hangomban.
- Micsoda zenész került az osztályba! Énekelni mennyire tudsz? – kérdezte a tanárnő csillogó szemekkel.
- Háát, szerintem nem tudok jól énekelni. Bár a családban mindenki azt mondja, hogy szépen éneklek,de én…
- Nem hiszel nekik igaz? Na, majd az osztály eldönti. Énekelj nekünk valamit! Amit csak akarsz!
Egy kis gondolkozás után
kiválasztottam a számot. Megkértem a tanárnőt, had keressem meg a zenei alapot
a telefonomon. Az engedélyével megkerestem az alapot. Mielőtt elkezdtem volna
énekelni, összeszedtem minden bátorságom, felidéztem magamban Jack utolsó
szavait a Titanikból, majd elkezdtem énekelni. Az egyik kedvenc anime openingem énekeltem, a Shinmai Maou no Testament openingjét. Amikor énekelek,
mindig kikapcsolok. Nem érzékelek semmit a környezetemből. Csak én vagyok és a
zene.
Amikor befejeztem mindenki tapsolt és fütyült. Még Castiel is mosolygott és némán annyit mondott, hogy”Nem rossz”. A tanárnőn is látszott, hogy tetszett a produkció.
- Gyönyörű! Gyönyörű hangja van! Milyen gyönyörű, zenész tehetség és még a hangja is gyönyörű!
- Jaj, ez azért túlzás! – mondtam a tanárnőnek. Teljesen zavarba hozott a szavaival. Elvégre nem vagyok gyönyörű és még a hangom sem az.
- Nem az! Ez tényleg így van! – mondta a tanárnő, akinek nem tudom a nevét.
- Higgyél a tanárnőnek! Igaza van! – hallottam Kelly hangját hátulról, előtte és mellette a srácok hevesen bólogattak.
- Szép bemutatkozás volt! Leülhetsz a helyedre! – mondta a tanárnő azokat a szavakat, amiket már a legeleje óta várok. Visszasiettem a helyemre. Éreztem, hogy ég az arcom. A padtársam jót röhögött a vörös fejem láttán. Én meg jól oldalba könyököltem a röhögőst. Órán sokat énekeltünk és beszélgettünk. Mostantól az ének a kedvenc órám! A lyukas óra után persze! Utána még 2 elviselhető órám volt. A húgommal egyszerre végeztünk, így együtt tudtunk hazamenni. Mesélte, hogy már kapott három darab ötöst. Nem tudom, hogy csinálja, de gratulálok neki. Otthon megebédeltünk és elvonultunk a szobánkba. Megcsináltam a leckét, megtanultam, amit feladtak házinak. Utána pedig olvastam és dalt írtam. 21 óra körül SMS-t kaptam Alexytől, akivel nagyon NAGYON jóba lettem ez alatt az egy hét alatt. Ez állt az SMS-ben. :
A fény hitet hoz a reménynek,
De a holnapba vezető útnak sosincs vég.
Eskünk töredéke fénnyel töltötte meg szemeim,
Ahogy a végrendeleted elválik a sötétség rendeletétől.
Amikor a kiáltásom még
Az isteneket is megrázza
Akkor fognak cselekvésre hívni.
Tartsd a kezedben, ami fontos számodra,
És menekülj! Nincs túl messze a cél.
Ha ez nem azt jelenti, hogy elveszíted a szeretteid,
Akkor túllépünk a világ láncain
És a holnap felé futunk.
A fény hitet hoz a reménynek,
De a holnapba vezető útnak sosincs vég.
Eskünk töredéke fénnyel töltötte meg szemeim,
Ahogy a végrendeleted elválik a sötétség rendeletétől.
Amikor a kiáltásom még
Az isteneket is megrázza
Akkor fognak cselekvésre hívni.
Tartsd a kezedben, ami fontos számodra,
És menekülj! Nincs túl messze a cél.
Ha ez nem azt jelenti, hogy elveszíted a szeretteid,
Akkor túllépünk a világ láncain
És a holnap felé futunk.
Tartsd a kezedben, ami fontos számodra,
És menekülj! Nincs túl messze a cél.
Ha ez nem azt jelenti, hogy elveszíted a szeretteid,
Akkor túllépünk a világ láncain
És a holnap felé futunk.
Amikor a kiáltásom még
Az isteneket is megrázza
Akkor fognak cselekvésre hívni.
Tartsd a kezedben, ami fontos számodra,
És menekülj! Nincs túl messze a cél.
Ha ez nem azt jelenti, hogy elveszíted a szeretteid,
Akkor túllépünk a világ láncain
És a holnap felé futunk.
Amikor befejeztem mindenki tapsolt és fütyült. Még Castiel is mosolygott és némán annyit mondott, hogy”Nem rossz”. A tanárnőn is látszott, hogy tetszett a produkció.
- Gyönyörű! Gyönyörű hangja van! Milyen gyönyörű, zenész tehetség és még a hangja is gyönyörű!
- Jaj, ez azért túlzás! – mondtam a tanárnőnek. Teljesen zavarba hozott a szavaival. Elvégre nem vagyok gyönyörű és még a hangom sem az.
- Nem az! Ez tényleg így van! – mondta a tanárnő, akinek nem tudom a nevét.
- Higgyél a tanárnőnek! Igaza van! – hallottam Kelly hangját hátulról, előtte és mellette a srácok hevesen bólogattak.
- Szép bemutatkozás volt! Leülhetsz a helyedre! – mondta a tanárnő azokat a szavakat, amiket már a legeleje óta várok. Visszasiettem a helyemre. Éreztem, hogy ég az arcom. A padtársam jót röhögött a vörös fejem láttán. Én meg jól oldalba könyököltem a röhögőst. Órán sokat énekeltünk és beszélgettünk. Mostantól az ének a kedvenc órám! A lyukas óra után persze! Utána még 2 elviselhető órám volt. A húgommal egyszerre végeztünk, így együtt tudtunk hazamenni. Mesélte, hogy már kapott három darab ötöst. Nem tudom, hogy csinálja, de gratulálok neki. Otthon megebédeltünk és elvonultunk a szobánkba. Megcsináltam a leckét, megtanultam, amit feladtak házinak. Utána pedig olvastam és dalt írtam. 21 óra körül SMS-t kaptam Alexytől, akivel nagyon NAGYON jóba lettem ez alatt az egy hét alatt. Ez állt az SMS-ben. :
Nem is tétováztam! Felkaptam a
cipőmet és elindultam a park felé. A szökőkútnál nem láttam sehol sem Alexyt.
Biztos késik. Egy perc várakozás után megláttam egy alakot közeledni. Azt
hittem Alexy, de amikor közelebb értem láttam, hogy egy lány. Egy nálam
körülbelül 16 cm-rel magasabb lány. Rövidnadrág és ujjatlan póló és tornacipő
volt rajta, akárcsak rajtam. Ahogy közelebb jött felismertem ki az.
Szivárványszínű haj és vörösen izzó szem. A bukott angyal az osztályomból, aki
Alexym barátnője. Miyako Rainbow. Arcán elégedett, gonosz vigyor ült, szeme
pedig gonoszul csillogott.
- Hát eljöttél démonka! – mondta elégedetten.
- Te küldted az SMS-t igaz? – mondtam neki idühösen. Arcán még nagyobb lett a vigyor. Látszott rajta az elégedettség.
- Nem is vagy olyan hülye, mint gondoltam! Azt hittem magyarázni kell majd neked. Hallottam a kis mesédet, amit elhitettél az osztállyal.
- Miről beszélsz? – kérdeztem teljesen meglepetten. Tényleg nem tudom miről beszél.
- Arról, hogy bemesélted nekik, hogy te vagy a félvér, aki ebben a 10000 évben született.
- De hisz ez így is van! – vágtam rá rögtön és egyre dühösebb lettem Az oké, hogy bukott angyal és utálja a fajtánkat. De azt nem tűröm, hogy még azt is feltételezze rólam, hogy hazudozok.
- Az lehetetlen! Az apám megölte 11évvel ezelőtt azt a félvért és a családját! – kiabálta a pszihopata csaj. A szeme egyre vörösebb lett. Bennem meg csak ekkor világosodott meg valami…
. A te apád ölte meg a családomat! Az anyámat az apámat, kis híján a húgomat és
engem is?! – üvöltöttem dühösen. A szarvam már világított a dühtől, a szemem is
izzott. Már a bekattanás szélén voltam. Az arcán láttam a meglepettséget,
amikor felfogta, hogy őszintén beszélek.
- Te-te hogy élhetted túl? Apám fénylándzsájának vágását? Hogyan?! – a mondandója végére megint idegesebb lett.
- Gyorsan gyógyulok. De így is hónapokig tartott a gyógyulás!
- Akkor…- mondta és megjelent két fényfegyver a kezében. – Befejezem, amit apám elkezdett! – azzal kibontotta nagy fekete szárnyait és elindult felém…
- Hát eljöttél démonka! – mondta elégedetten.
- Te küldted az SMS-t igaz? – mondtam neki idühösen. Arcán még nagyobb lett a vigyor. Látszott rajta az elégedettség.
- Nem is vagy olyan hülye, mint gondoltam! Azt hittem magyarázni kell majd neked. Hallottam a kis mesédet, amit elhitettél az osztállyal.
- Miről beszélsz? – kérdeztem teljesen meglepetten. Tényleg nem tudom miről beszél.
- Arról, hogy bemesélted nekik, hogy te vagy a félvér, aki ebben a 10000 évben született.
- De hisz ez így is van! – vágtam rá rögtön és egyre dühösebb lettem Az oké, hogy bukott angyal és utálja a fajtánkat. De azt nem tűröm, hogy még azt is feltételezze rólam, hogy hazudozok.
- Az lehetetlen! Az apám megölte 11évvel ezelőtt azt a félvért és a családját! – kiabálta a pszihopata csaj. A szeme egyre vörösebb lett. Bennem meg csak ekkor világosodott meg valami…
. A te apád ölte meg a családomat! Az anyámat az apámat, kis híján a húgomat és
engem is?! – üvöltöttem dühösen. A szarvam már világított a dühtől, a szemem is
izzott. Már a bekattanás szélén voltam. Az arcán láttam a meglepettséget,
amikor felfogta, hogy őszintén beszélek.- Te-te hogy élhetted túl? Apám fénylándzsájának vágását? Hogyan?! – a mondandója végére megint idegesebb lett.
- Gyorsan gyógyulok. De így is hónapokig tartott a gyógyulás!
- Akkor…- mondta és megjelent két fényfegyver a kezében. – Befejezem, amit apám elkezdett! – azzal kibontotta nagy fekete szárnyait és elindult felém…
Castiel’s pow
Suli után hazamentem,
megkajáltam. Nem tanultam, max az írásbelit megcsináltam. Utána leültem
megnézni a Feláldozhatók 3-at. Már
majdnem vége volt, amikor csörgött a telefonom. A Zöldike hívott. Na, megint
mit akarhat?! Felvettem a telefont és beleszólta.
- Csá Zöldike!
- Halló! Castiel ugye?
- Igeen? – kérdeztem. Hallatszott az illetőnek a hangján, hogy nem Rias az, akivel beszélek.
- Akeno vagy, Rias húga. Kérhetek tőled valamit?
- Attól függ!
- Rias kapott egy SMS-t, hogy siessen a parkba. Alexytől kapta az SMS-t.
- És nekem ehhez mi közöm?
- Rossz előérzetem van! És nekem mindig bejön a megérzésem. Tudom, hogy Rias bajban van! Kérlek menny ki a parkba és segíts neki! – a kis csaj hangja a végén könyörgő volt. Hallatszott rajta, hogy mindjárt elbőgi magát.
- Jól van! Megnézem! De ha nem lesz igazad, akkor veszel nekem egy doboz cigit! – mondtam a csajszinak.
- Jaj, nagyon köszönöm! – ujjongott a telefonba.
- De miért nem te mész?
- Mert ha baj lenne, én nem tudnék segíteni Riasnak. Ezért gondoltam rád! Te voltál az első, aki eszembe jutott.
- Értem! Majd felhívlak, ha megtaláltam!
- Köszi! – azzal letette a telefont. Na, induljunk megkeresni a törpét. Felkaptam a bőrdzsekim, felvettem a cipőmet és bezártam a lakást. Siettem a park felé. Ha a kiscsajnak igaza van, akkor Rias bajban lehet. Minél előbb oda kell érnem!
- Csá Zöldike!
- Halló! Castiel ugye?
- Igeen? – kérdeztem. Hallatszott az illetőnek a hangján, hogy nem Rias az, akivel beszélek.
- Akeno vagy, Rias húga. Kérhetek tőled valamit?
- Attól függ!
- Rias kapott egy SMS-t, hogy siessen a parkba. Alexytől kapta az SMS-t.
- És nekem ehhez mi közöm?
- Rossz előérzetem van! És nekem mindig bejön a megérzésem. Tudom, hogy Rias bajban van! Kérlek menny ki a parkba és segíts neki! – a kis csaj hangja a végén könyörgő volt. Hallatszott rajta, hogy mindjárt elbőgi magát.
- Jól van! Megnézem! De ha nem lesz igazad, akkor veszel nekem egy doboz cigit! – mondtam a csajszinak.
- Jaj, nagyon köszönöm! – ujjongott a telefonba.
- De miért nem te mész?
- Mert ha baj lenne, én nem tudnék segíteni Riasnak. Ezért gondoltam rád! Te voltál az első, aki eszembe jutott.
- Értem! Majd felhívlak, ha megtaláltam!
- Köszi! – azzal letette a telefont. Na, induljunk megkeresni a törpét. Felkaptam a bőrdzsekim, felvettem a cipőmet és bezártam a lakást. Siettem a park felé. Ha a kiscsajnak igaza van, akkor Rias bajban lehet. Minél előbb oda kell érnem!
Rias’s pow
A bukott nekem támad a
fényfegyvereivel. Én sikeresen kitértem előle, majd behúztam neki a
vektorjaimmal. Egy kicsit megingott majd újra támadásba lendült. Megint ki
tudtam térni a támadása elől. Felreppent az égre és zuhanórepülésbe támadt. Félreugrottam
és ahova becsapódott egy hatalmas gödör keletkezett. Én kihasználva ezt a
pillanatnyi előnyöm jól behúztam neki egyet az egyik láthatatlan karommal (vektor).
El is találtam és repült vagy 10 métert. Szinte rögtön felugrott és elhajította
az egyik fénylándzsáját, ami elég mélyen megvágta a lábam. De nem érdekelt az
égető fájdalom a jobb vádlimban. Kibontottam nagy fekete szárnyaim és hatalmas
lendülettel elindultam felé. A szarvaimmal előre megfejeltem a gyomorszáját,
aminek eredménye ként egy kisebb adag vér hagyta el a száját. Fordultam egyet
és megkarmoltam az arcát és gyorsan elrepültem vissza a kiindulási pontomra.
Még mindig vért köhögött és az arcáról is folyt a vér, ami szivárványszínű
volt, akárcsak a haja.
- Nem veszíthetek egy démon ellen!...NEM VESZÍTHETEK! – azzal hatalmas sebességgel megindult felém. Nem sikerült időbe elugranom így megvágta az oldalam. A másik kezével pedig nyomorszájon bokszolt. Én is felköhögtem egy kevés vért. Véres volt mind a kettőnk arca és mind a kettőnk hatalmas gyűlölettel méregette a másikat. A szemeim és a szarvam már vörösen világítottak és mindent vörösen láttam. Bekövetkezett az, ami 6 éves korom óta nem. Átvette felettem az irányítást a gyilkolás és pusztításmániás énem. Egy nyomorék bukott angyalnak sikerült kihozni belőlem a lényt, aki azért született, hogy gyilkoljon…
- Nem veszíthetek egy démon ellen!...NEM VESZÍTHETEK! – azzal hatalmas sebességgel megindult felém. Nem sikerült időbe elugranom így megvágta az oldalam. A másik kezével pedig nyomorszájon bokszolt. Én is felköhögtem egy kevés vért. Véres volt mind a kettőnk arca és mind a kettőnk hatalmas gyűlölettel méregette a másikat. A szemeim és a szarvam már vörösen világítottak és mindent vörösen láttam. Bekövetkezett az, ami 6 éves korom óta nem. Átvette felettem az irányítást a gyilkolás és pusztításmániás énem. Egy nyomorék bukott angyalnak sikerült kihozni belőlem a lényt, aki azért született, hogy gyilkoljon…
Castiel’s pow
A park felé közeledve csata zaját
kezdtem hallani. Semmi kétség! Rias húgának igaza volt. Zöldike megint
belekeveredett valamibe. Egyre gyorsabban rohantam a park felé. Amikor
odaértem, nem akartam elhinni, amit láttam. Alexy barátnője Miyako és Rias
küzdöttek egymással. Éppen Miyako kiáltott valami olyasmit, hogy:
- Nem veszíthetek egy démon ellen!...NEM VESZÍTHETEK!- és neki támadt Riasnak, aki nem tudott időben kitérni és megsérült. Gyorsan fel kell hívnom a Színest, hogy jöjjön lenyugtatni a csaját! Megkerestem Alexy számát. Kicsöng…Majd felvette és beleszólt.:
- Hello Castiel! Mi van? – kérdezte a tőle megszokott kedves hangon.
- Haver gyere gyorsan a parkba!
- Miért?
- A csajod ki akarja nyírni Riast! – kiabáltam a telefonba.
- Azonnal megyek! – azzal letette a telefont. Én pedig közelebb mentem a
küzdőkhöz. Ahogy közelebb értem valami furát vettem észre. Nem érzékeltem Rias
démoni énjét. Mintha a démon eltűnt volna belőle. Mindkét szeme vörösen izzott
és a szarva is vörösen világított. A hátából előjött 6 vektor és egészen a tőle
10 méterre lévő falen angelig elért. 2 meg akarta fojtani a másik 4 lefogta a
végtagjait. Arcán gonosz vigyor jelent meg. Bevallom, megijedtem tőle. Az a
vigyor az arcán, a szemei, amik tele voltak gyűlölettel és gyilkolás vággyal.
Megijesztett. Mintha nem is ugyan az az ember lenne. Ami még jobban a frászt
hozta rám, hogy nem éreztem a démoni jelenlétét. Mintha eltűnt volna belőle
teljesen.
- Nem veszíthetek egy démon ellen!...NEM VESZÍTHETEK!- és neki támadt Riasnak, aki nem tudott időben kitérni és megsérült. Gyorsan fel kell hívnom a Színest, hogy jöjjön lenyugtatni a csaját! Megkerestem Alexy számát. Kicsöng…Majd felvette és beleszólt.:
- Hello Castiel! Mi van? – kérdezte a tőle megszokott kedves hangon.
- Haver gyere gyorsan a parkba!
- Miért?
- A csajod ki akarja nyírni Riast! – kiabáltam a telefonba.
- Azonnal megyek! – azzal letette a telefont. Én pedig közelebb mentem a
küzdőkhöz. Ahogy közelebb értem valami furát vettem észre. Nem érzékeltem Rias
démoni énjét. Mintha a démon eltűnt volna belőle. Mindkét szeme vörösen izzott
és a szarva is vörösen világított. A hátából előjött 6 vektor és egészen a tőle
10 méterre lévő falen angelig elért. 2 meg akarta fojtani a másik 4 lefogta a
végtagjait. Arcán gonosz vigyor jelent meg. Bevallom, megijedtem tőle. Az a
vigyor az arcán, a szemei, amik tele voltak gyűlölettel és gyilkolás vággyal.
Megijesztett. Mintha nem is ugyan az az ember lenne. Ami még jobban a frászt
hozta rám, hogy nem éreztem a démoni jelenlétét. Mintha eltűnt volna belőle
teljesen.
Elindult Miyako felé. Szárnyai,
amik akkor, amikor megsebezték még ott voltak eltűntek. A gonosz mosoly még
mindig az arcán virított. Kirázott tőle a hideg. Majd megszólalt. Hangja más
volt, mint a megszokott. Kicsit mélyebb és komolyabb volt.
- Azt gondoltad, hogy egy magadfajta gyenge bukott angyalka kinyírhat? – kérdezte nem kevés gúnnyal a hangjában. Majd elkezdte szorítani a szivárványszínű lány nyakát. Oké, hogy nem bírom a csajt és legszívesebben én is megfojtanám, de azért még sem hagyhattam neki, hogy megtegye. Kiugrottam a rejtekhelyemről és rohantam felé.
- RIAS! TÉRJ MAGADHOZ! NE TEDD! – rohantam felé. Ő felém fordult és egy vektorral elkapta a torkomat. Próbáltam lefeszíteni a láthatatlan kezet a nyakamról, de nem sikerült. Mélyen a vörösen izzó szempárba néztem, amik csak úgy vibráltak a dühtől és a gyűlölettől. A hideg futkosott a hátamon. Éreztem, hogy az erőm lassan elhagy. Maradék erőmmel kinyögtem egy rövid szót. – K-kérlek! – éreztem, hogy nem sokáig bírom és elvesztem az eszméletem. Aztán hirtelen a szorítás lazult. Rias szemei újra olyanok lettek, mint voltak. Elengedte a bukottkát aki erőtlenül zuhant le. Alexy időben érkezett és elkapta. Rias felém futott és amikor elengedett a láthatatlan kéz, ő odajött és átölelt.
- Castiel! Úgy sajnálom! Sajnálom! Sajnálom!...Sajnálom! – hangja a végén elcsuklott. Meleg könnyek gördültek le hófehér arcán. A szarvai világoskékek lettek.
- Semmi baj! – mondtam és viszonoztam az ölelést.
- De igen! Majdnem megöltelek! – nézett rám nagy felemás színű szemeivel.
- De nem tetted! – mondtam és próbáltam minél megnyugtatóbb hangon.
- Csak azért, mert az utolsó pillanatban sikerült visszavennem az irányítást! – mondta és újra könnyek jelentek meg a szemében.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy a másik énem átvette felettem az irányítást…Jaj új sajnálom! – fúrta bele fejét a mellkasomba. A könnyek patakokban folytak le az arcán. Én nyugtatóan simogattam a fejét és közben mondogattam, hogy”Semmi baj!”. Öt perc után nagyjából sikerült lenyugodnia. Addigra a pólóm teljesen átázott.
- Van nálad kulcs? – kérdeztem.
- Nincs! Akeno meg tuti bezárta az ajtót…Basszus nem tudok bejutni a házba! – csapott a fejére.
- Akkor képtelen leszel nálam aludni! – mondtam gonosz vigyorral.
- Óóóó! Tényleg!...Inkább alszom otthon a kutyaólban! – mondta vigyorogva.
- Nem! A húgod megkért, hogy vigyázzak rád! Szóval indulás!
- A húgom kért meg, hogy vigyázz rám? – kérdezte teljesen elképedve.
- Igen! Rossz előérzete volt, ezért felhívott a telefonodról.
- Értem…majd kell írnom neki egy SMS-t.
- Jó majd odaadom a telefonom, csak induljunk már! – azzal megfogtam és felkaptam az ölembe. Ráadtam a kabátom, hogy meg ne fázzon. Egész úton hülyeségeket beszéltünk, meg szekáltuk egymást. Amikor eszembe jutott valami.
- Mi történt amitől bezöldült a hajad?
- Majd pont neked mondom el! - mondta pimasz hangon, de a szarva rózsaszín lett közbe. Tehát valami számára zavarba ejtő dolog.
- És ezt a másik énedet hogy tartod kontrollban?
- Nehezen. Kiskoromban, főleg a családomat ért dolog után, nem tudtam kontrollálni és mindenki félt a környezetemben, de még én is féltem magamtól. Saját magamat is bántotta a másik tag. - mondta és a fejére ütött.
- Miket csinált? - kérdeztem kíváncsian.- Megpróbálta szétvágni az ujjaim, a torkomat elvágni, lila foltosra pofozott meg hasonlók.- Au!- Ja! Az előbb, amikor majdnem kinyírtalak, akkor is bekattantam és a másik tag, vagyis Lucy vette át az irányítást.- Tehát ilyenkor bárkit kinyírnál és még engem is sikerül rendesen sokkos állapotba hozni? – összegeztem a tényeket.- Valahogy így!- Amúgy te eszel rendese! Mintha egy 15 éves anorexiást vinnék! Nagyon könnyű vagy!- Pedig nem is vagyok csontkollekció!- Tényleg nem vagy az! Van rajtad mit fogni! – mondtam vigyorogva és megcsíptem a combját.- Ne csipkedj! – mondta nevetve.- Mert mit csinálsz deszka-lady? – mondtam gúnyosan. Pont akkor értünk oda a lakásomhoz. Kinyitottam az ajtót és bementem. Ő becsukta utánunk az ajtót. Amint letettem levettem a dzsekimet és elém állt.- Kit neveztél te deszka-ladynek? – mondjuk, igaza van. Amiben nagyon hasonlított az unokatesójára, Riasra, hogy egyáltalán nem lehet rá mondani, hogy deszka lenne. Épp ellenkezőleg! És ha eltekintünk a szem és hajszínétől, meg a vágástól az arcán, ugyan úgy néz ki, mint az uncsitesója. Pont ugyan úgy! Aki látta már RiasGremoryt az tudja, hogy a vörös hajú Rias Gremory egy igazi gyönyörűség. És ha az osztálytársam Rias ugyanúgy néz ki(a színeit kivéve) akkor gondolhatjátok, hogy egy gyönyörű lány.- Jól van! Visszaszívom! – adtam meg magam. Ő önelégült mosollyal ment be a nappaliba. Ahoyg beért hallottam egy nagy puffanást és nevetést.- Jaj ne! Kutyus ne nyalogass! – mondta Rias. A nappaliban az fogadott, hogy Rias a földön fekszik, rajta a kutyám Démon és nyalogatja az arcát és az egyik mancsa pont a lány 2 melle között volt. Az én kutyám! Riasnak nagy nehezen sikerült leszedni magáról Démont, aki utána rögtön oda szaladt hozzám.- Ügyes kutya vagy! Sikerült leterítened egy démonlányt! – pacsiztam a kutyámmal.- Nagyon aranyos kutya. – guggolt le mellém Rias és megsimogatta a kutyám fejét. Én ne guggoltam, hanem csak lehajoltam, így pont beláttam a pólójába.”NEM!Nem szabad! Nem szabad kukkolnom a melleit!” mondogattam magamnak és próbáltam nem oda nézni. Rias meg jól kiröhögött. Biztos látta a fejemen, hogy küszködök. Majd felállt ő is. Csak az a baj, hogy sokkal magasabb vagyok, így nehéz úgy rá nézni, hogy közbe nem bámuljam, ami a pólója alatt van.- Eltudok menni zuhanyozni? – kérdezte kedvesen.- Igen! Mindjárt adok neked valamit pizsamának! – mutattam,hogy maradjon. Engedelmesen leült a kanapéra és simogatta az elé leülő Démont. Kerestem neki a húgaim cuccai között egy rövidnadrágot, valami fehérneműt és a saját cuccaim közül egy inget. Amikor visszamentem megint a földön feküdt és a kutyámmal birkózott. Vicces volt nézni. Amikor észrevette, hogy ott vagyok felpattant és odajött hozzám.- Törölközőt mindjárt adok! – mondtam és a kezébe adtam a ruhákat.- Köszi! Honnan vannak lány ruháid?- A húgomé. Ő kollégista ezért szinte sosincs itthon.- Értem. Ne tudom zárni az ajtót? – kérdezte a fürdő ajtajából.- Igen. Miért?- Egy olyan perverz disznyó mellett, mint te, aki amióta itt vagyok a melleimet bámulta be kell zárnom az ajtót.- Nem is bámultam! – mondtam sértődötten, de éreztem, hogy elvörösödik a fejem.- Azért vörösödtél el igaz? – kérdezte gúnyosan az ajtó résén, mielőtt még becsukta volna az ajtót. Hallottam, ahogy kattan a zár. Tényleg bezárta! Szörnyű! Amíg zuhizott én TV-t néztem. Nem vettem észre, mikor végzett, csak azt, hogy egyszer csak lehuppan mellém. Az ingem nem volt teljesen begombolva rajta, így simán be lehetett látni rajta. De most feltűnt valami. Nem a mellei mérete! Hanem egy sebhely, ami a bal melle felet indul. Ő észrevette, hogy figyelem és gyorsan összehúzta az inget fölül.- Mondtam, hogy bámultad! – mondta vörös fejjel.- Nem most ne azt bámulta! A sebhelyet, ami ott van! - mutattam a kezére, ami pont ott volt, ahol a seb kezdődött.- Ja, hogy azt!... – mondta és látszott rajta a szomorúság. Felhúzta a térdét és átkarolta. Állát ráhajtotta és úgy bámult ki a fejéből.- Én elmegyek zuhanyozni. – mondtam és felálltam.- Jó! Addig gondolkozom, hogy elmondjam-e mi ez a sebhely. – mondta mielőtt kiléptem volna a nappalimból. Elmentem lezuhanyozni. Zuhanyzás után felvettem egy trikót és egy térdnadrágot, ami a pizsamámként funkcionált. A nappaliban találtam Riast aki éppen Démonnal pacsizott. Valami ura volt rajta. Valami…Valami…MEGVAN! Ki volt engedve a haja. Így még szebb volt. Nagyon nagy volt rá az ingem, így olyan volt, mintha egy hálóing lenne rajta.- Hol szeretnél aludni? – kérdeztem, amikor leültem mellé.- Nekem mindegy! – mondta mosolyogva.- Jó! Akkor gyere! – fogtam meg a csuklóját és felvezettem a szobámba. A szobám: sötét falak, egy nagy ágy a szoba közepén, a falakon mindenhol poszterek, a gitárom és hozzá az erősítő és minden egyéb, egy íróasztal tele lemezekkel és az asztalon az újságok mellett a laptopom. Van egy nagy szekrényem az ajtó mellett és polcok a falon rajtuk lemezek, DVD-k és mangák. Úgy körülbelül ennyi a berendezés. Az ágy akkora, hogy akár 3 ember is kényelmesen elférne rajta. Anyámék kicsit nagy ágyat vettek, ami nem baj. Legalább nem esek le!- Melyik felét akarod? – mutattam az ágyamra.- Te-te azt gondoltad, hogy egy ágyban alszom veled? – kérdezte meglepetten.- Vagy itt alszol, vagy a földön, vagy a kanapén, ami egy idő után töri mindened.- Akkor inkább itt! Legyen…az ajtó felőli rész, hogy gyorsabban tudjak menekülni ha kell! – mondta vigyorogva.
Ahogy gondolod! – huppantam le az ágyra. Láttam rajta, hogy gondolkozik valamin.
- A sebhellyel arra jutottam, hogy elmondom, mi az. – mondta.- OK. És mekkora az a seb? – kérdeztem kíváncsian. - Hát...elég nagy. Az a lényeg, hogy akkor szereztem, mint ezt – itt az arcán lévő sebre mutatott. – Akkor szereztem, amikor anyámat megölték és engem is majdnem. Sokan mondták, hogy csoda, hogy túléltem. Miyako azt hitte, hogy én 11éve halott vagyok. Ugyanis az apja volt az, aki megölte a szüleimet, is majdnem engem is.- És azért esett neked, hogy befejezze, amit az apja elkezdett? – fejeztem be, mire ő bólintott. – És hol vágott meg?- Mondjam, vagy mutassam? – kérdezte és látszott rajta, hogy reménykedik, hogy az első lehetőséget választom. Én meg gonosz vagyok, ezért, a másodikat választottam. Ő elkezdte kigombolni az inget. A vágás a ball melle felett indult és a jobb oldali alatt ért véget. Nagyon nagy vágás volt.
- Azt gondoltad, hogy egy magadfajta gyenge bukott angyalka kinyírhat? – kérdezte nem kevés gúnnyal a hangjában. Majd elkezdte szorítani a szivárványszínű lány nyakát. Oké, hogy nem bírom a csajt és legszívesebben én is megfojtanám, de azért még sem hagyhattam neki, hogy megtegye. Kiugrottam a rejtekhelyemről és rohantam felé.
- RIAS! TÉRJ MAGADHOZ! NE TEDD! – rohantam felé. Ő felém fordult és egy vektorral elkapta a torkomat. Próbáltam lefeszíteni a láthatatlan kezet a nyakamról, de nem sikerült. Mélyen a vörösen izzó szempárba néztem, amik csak úgy vibráltak a dühtől és a gyűlölettől. A hideg futkosott a hátamon. Éreztem, hogy az erőm lassan elhagy. Maradék erőmmel kinyögtem egy rövid szót. – K-kérlek! – éreztem, hogy nem sokáig bírom és elvesztem az eszméletem. Aztán hirtelen a szorítás lazult. Rias szemei újra olyanok lettek, mint voltak. Elengedte a bukottkát aki erőtlenül zuhant le. Alexy időben érkezett és elkapta. Rias felém futott és amikor elengedett a láthatatlan kéz, ő odajött és átölelt.
- Castiel! Úgy sajnálom! Sajnálom! Sajnálom!...Sajnálom! – hangja a végén elcsuklott. Meleg könnyek gördültek le hófehér arcán. A szarvai világoskékek lettek.
- Semmi baj! – mondtam és viszonoztam az ölelést.
- De igen! Majdnem megöltelek! – nézett rám nagy felemás színű szemeivel.
- De nem tetted! – mondtam és próbáltam minél megnyugtatóbb hangon.
- Csak azért, mert az utolsó pillanatban sikerült visszavennem az irányítást! – mondta és újra könnyek jelentek meg a szemében.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy a másik énem átvette felettem az irányítást…Jaj új sajnálom! – fúrta bele fejét a mellkasomba. A könnyek patakokban folytak le az arcán. Én nyugtatóan simogattam a fejét és közben mondogattam, hogy”Semmi baj!”. Öt perc után nagyjából sikerült lenyugodnia. Addigra a pólóm teljesen átázott.
- Van nálad kulcs? – kérdeztem.
- Nincs! Akeno meg tuti bezárta az ajtót…Basszus nem tudok bejutni a házba! – csapott a fejére.
- Akkor képtelen leszel nálam aludni! – mondtam gonosz vigyorral.
- Óóóó! Tényleg!...Inkább alszom otthon a kutyaólban! – mondta vigyorogva.
- Nem! A húgod megkért, hogy vigyázzak rád! Szóval indulás!
- A húgom kért meg, hogy vigyázz rám? – kérdezte teljesen elképedve.
- Igen! Rossz előérzete volt, ezért felhívott a telefonodról.
- Értem…majd kell írnom neki egy SMS-t.
- Jó majd odaadom a telefonom, csak induljunk már! – azzal megfogtam és felkaptam az ölembe. Ráadtam a kabátom, hogy meg ne fázzon. Egész úton hülyeségeket beszéltünk, meg szekáltuk egymást. Amikor eszembe jutott valami.
- Mi történt amitől bezöldült a hajad?
- Majd pont neked mondom el! - mondta pimasz hangon, de a szarva rózsaszín lett közbe. Tehát valami számára zavarba ejtő dolog.
- És ezt a másik énedet hogy tartod kontrollban?
- Nehezen. Kiskoromban, főleg a családomat ért dolog után, nem tudtam kontrollálni és mindenki félt a környezetemben, de még én is féltem magamtól. Saját magamat is bántotta a másik tag. - mondta és a fejére ütött.
- Miket csinált? - kérdeztem kíváncsian.- Megpróbálta szétvágni az ujjaim, a torkomat elvágni, lila foltosra pofozott meg hasonlók.- Au!- Ja! Az előbb, amikor majdnem kinyírtalak, akkor is bekattantam és a másik tag, vagyis Lucy vette át az irányítást.- Tehát ilyenkor bárkit kinyírnál és még engem is sikerül rendesen sokkos állapotba hozni? – összegeztem a tényeket.- Valahogy így!- Amúgy te eszel rendese! Mintha egy 15 éves anorexiást vinnék! Nagyon könnyű vagy!- Pedig nem is vagyok csontkollekció!- Tényleg nem vagy az! Van rajtad mit fogni! – mondtam vigyorogva és megcsíptem a combját.- Ne csipkedj! – mondta nevetve.- Mert mit csinálsz deszka-lady? – mondtam gúnyosan. Pont akkor értünk oda a lakásomhoz. Kinyitottam az ajtót és bementem. Ő becsukta utánunk az ajtót. Amint letettem levettem a dzsekimet és elém állt.- Kit neveztél te deszka-ladynek? – mondjuk, igaza van. Amiben nagyon hasonlított az unokatesójára, Riasra, hogy egyáltalán nem lehet rá mondani, hogy deszka lenne. Épp ellenkezőleg! És ha eltekintünk a szem és hajszínétől, meg a vágástól az arcán, ugyan úgy néz ki, mint az uncsitesója. Pont ugyan úgy! Aki látta már RiasGremoryt az tudja, hogy a vörös hajú Rias Gremory egy igazi gyönyörűség. És ha az osztálytársam Rias ugyanúgy néz ki(a színeit kivéve) akkor gondolhatjátok, hogy egy gyönyörű lány.- Jól van! Visszaszívom! – adtam meg magam. Ő önelégült mosollyal ment be a nappaliba. Ahoyg beért hallottam egy nagy puffanást és nevetést.- Jaj ne! Kutyus ne nyalogass! – mondta Rias. A nappaliban az fogadott, hogy Rias a földön fekszik, rajta a kutyám Démon és nyalogatja az arcát és az egyik mancsa pont a lány 2 melle között volt. Az én kutyám! Riasnak nagy nehezen sikerült leszedni magáról Démont, aki utána rögtön oda szaladt hozzám.- Ügyes kutya vagy! Sikerült leterítened egy démonlányt! – pacsiztam a kutyámmal.- Nagyon aranyos kutya. – guggolt le mellém Rias és megsimogatta a kutyám fejét. Én ne guggoltam, hanem csak lehajoltam, így pont beláttam a pólójába.”NEM!Nem szabad! Nem szabad kukkolnom a melleit!” mondogattam magamnak és próbáltam nem oda nézni. Rias meg jól kiröhögött. Biztos látta a fejemen, hogy küszködök. Majd felállt ő is. Csak az a baj, hogy sokkal magasabb vagyok, így nehéz úgy rá nézni, hogy közbe nem bámuljam, ami a pólója alatt van.- Eltudok menni zuhanyozni? – kérdezte kedvesen.- Igen! Mindjárt adok neked valamit pizsamának! – mutattam,hogy maradjon. Engedelmesen leült a kanapéra és simogatta az elé leülő Démont. Kerestem neki a húgaim cuccai között egy rövidnadrágot, valami fehérneműt és a saját cuccaim közül egy inget. Amikor visszamentem megint a földön feküdt és a kutyámmal birkózott. Vicces volt nézni. Amikor észrevette, hogy ott vagyok felpattant és odajött hozzám.- Törölközőt mindjárt adok! – mondtam és a kezébe adtam a ruhákat.- Köszi! Honnan vannak lány ruháid?- A húgomé. Ő kollégista ezért szinte sosincs itthon.- Értem. Ne tudom zárni az ajtót? – kérdezte a fürdő ajtajából.- Igen. Miért?- Egy olyan perverz disznyó mellett, mint te, aki amióta itt vagyok a melleimet bámulta be kell zárnom az ajtót.- Nem is bámultam! – mondtam sértődötten, de éreztem, hogy elvörösödik a fejem.- Azért vörösödtél el igaz? – kérdezte gúnyosan az ajtó résén, mielőtt még becsukta volna az ajtót. Hallottam, ahogy kattan a zár. Tényleg bezárta! Szörnyű! Amíg zuhizott én TV-t néztem. Nem vettem észre, mikor végzett, csak azt, hogy egyszer csak lehuppan mellém. Az ingem nem volt teljesen begombolva rajta, így simán be lehetett látni rajta. De most feltűnt valami. Nem a mellei mérete! Hanem egy sebhely, ami a bal melle felet indul. Ő észrevette, hogy figyelem és gyorsan összehúzta az inget fölül.- Mondtam, hogy bámultad! – mondta vörös fejjel.- Nem most ne azt bámulta! A sebhelyet, ami ott van! - mutattam a kezére, ami pont ott volt, ahol a seb kezdődött.- Ja, hogy azt!... – mondta és látszott rajta a szomorúság. Felhúzta a térdét és átkarolta. Állát ráhajtotta és úgy bámult ki a fejéből.- Én elmegyek zuhanyozni. – mondtam és felálltam.- Jó! Addig gondolkozom, hogy elmondjam-e mi ez a sebhely. – mondta mielőtt kiléptem volna a nappalimból. Elmentem lezuhanyozni. Zuhanyzás után felvettem egy trikót és egy térdnadrágot, ami a pizsamámként funkcionált. A nappaliban találtam Riast aki éppen Démonnal pacsizott. Valami ura volt rajta. Valami…Valami…MEGVAN! Ki volt engedve a haja. Így még szebb volt. Nagyon nagy volt rá az ingem, így olyan volt, mintha egy hálóing lenne rajta.- Hol szeretnél aludni? – kérdeztem, amikor leültem mellé.- Nekem mindegy! – mondta mosolyogva.- Jó! Akkor gyere! – fogtam meg a csuklóját és felvezettem a szobámba. A szobám: sötét falak, egy nagy ágy a szoba közepén, a falakon mindenhol poszterek, a gitárom és hozzá az erősítő és minden egyéb, egy íróasztal tele lemezekkel és az asztalon az újságok mellett a laptopom. Van egy nagy szekrényem az ajtó mellett és polcok a falon rajtuk lemezek, DVD-k és mangák. Úgy körülbelül ennyi a berendezés. Az ágy akkora, hogy akár 3 ember is kényelmesen elférne rajta. Anyámék kicsit nagy ágyat vettek, ami nem baj. Legalább nem esek le!- Melyik felét akarod? – mutattam az ágyamra.- Te-te azt gondoltad, hogy egy ágyban alszom veled? – kérdezte meglepetten.- Vagy itt alszol, vagy a földön, vagy a kanapén, ami egy idő után töri mindened.- Akkor inkább itt! Legyen…az ajtó felőli rész, hogy gyorsabban tudjak menekülni ha kell! – mondta vigyorogva.
Ahogy gondolod! – huppantam le az ágyra. Láttam rajta, hogy gondolkozik valamin.
- A sebhellyel arra jutottam, hogy elmondom, mi az. – mondta.- OK. És mekkora az a seb? – kérdeztem kíváncsian. - Hát...elég nagy. Az a lényeg, hogy akkor szereztem, mint ezt – itt az arcán lévő sebre mutatott. – Akkor szereztem, amikor anyámat megölték és engem is majdnem. Sokan mondták, hogy csoda, hogy túléltem. Miyako azt hitte, hogy én 11éve halott vagyok. Ugyanis az apja volt az, aki megölte a szüleimet, is majdnem engem is.- És azért esett neked, hogy befejezze, amit az apja elkezdett? – fejeztem be, mire ő bólintott. – És hol vágott meg?- Mondjam, vagy mutassam? – kérdezte és látszott rajta, hogy reménykedik, hogy az első lehetőséget választom. Én meg gonosz vagyok, ezért, a másodikat választottam. Ő elkezdte kigombolni az inget. A vágás a ball melle felett indult és a jobb oldali alatt ért véget. Nagyon nagy vágás volt.
- Ez nem kicsi!- És a hátamon van a párja. – mondta. Levette az inget és megfordult. A hátán az elöl lévővel párhuzamosan volt egy vágás, ugyan akkora, mint a másik. – Teljesen kettévágtak ennek a kettő sebnek a mentén! Teljesen átszúrt elöl és lehúzta az oldalamig. – mutatta. Majd gyorsan visszavette az inget. A feje csupa vörös volt, a szarva rózsaszínen világított. Tehát ha zavarban van, akkor rózsaszín a szarva! Jó tudni! Majd leült mellém. Még beszélgettünk egy olyan egy és fél órán keresztül, amikor észrevettük, hogy basszus már 23:20 elmúlott, akkor gyorsan mind a ketten befészkeltük magunkat a helyünkre. De még úgy is beszélgettünk. Gyorsan írt egy SMS-t a húgának, hogy hozzon neki holnapra ruhát, meg, hogy milyen tanszereket pakoljon neki a táskájába. Én még az után, hogy ő elaludt ébren voltam körülbelül 20 percen keresztül. Az a szívás, hogy az alvási szokásai nem olyanok, mint az unokatesójáé. Az unokatesója nem tud ruhában aludni! Leesett mire gondulok? Igen, már megint a perverz gondolatok! De ez van! Annyit forgolódott a Zöldike, hogy a végén mellettem kötött ki. Én meg… jól van, bevallom! Adtam egy puszit a homlokára és átöleltem. Utána nem sokkal én is elaludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)